Amerikai-magyar rapszódia - beszélgetés Gárdos Évával
- Említetted, hogy a gyerekkori élményeidből táplálkozik a film. 16 évesen jöttél haza először. És legközelebb mikor jártál Magyarországon?
- Én voltam az első a családból, sőt a rokonok és ismerősök köréből, aki hazajött. Senki sem merészkedett vissza még azokban az években, ezért mindenki nagyon féltett. Kanadai bevándorló-útlevelem volt, de benne állt, hogy magyar vagyok. Mégis úgy éreztem, hogy muszáj megtennem. Aztán legközelebb már a film miatt jöttem négy évvel ezelőtt. Mondták, hogy van egy magyar származású amerikai producer, és feltétlenül meg kell őt ismernem. A barátnőm, Colleen Camp, aki a filmem producere volt, beszélt neki rólam, és akkor Andy Vajna felajánlotta, hogy segítsek A miniszter félrelép vágásában. Nehezen indultam el: minek menjek Magyarországra, amikor vágni itthon is tudok?
- Milyen érzés volt egy teljesen más világba visszatérni?
- Sok szempontból jó dolog volt ez, mert Amerikában mindig egy kicsit másnak éreztem magam. Mint aki nem teljesen oda való. Természetesen fiatalon, amikor az ember utakat keres, ez még fontosabb volt számomra. Aztán egyszer csak itt voltam, láttam a gyerekeket a buszon, és mind nagyon hasonlítottak a kisfiamra. Akkor éreztem, hogy mi is mennyire idetartozunk. Azért egy darabig magányos voltam itt. Ma már nem. Most barátokhoz jövök. Itt ez is más, mint Amerikában, ahol mindenki rögtön a legjobb barátod lesz. Európában a barátkozás hosszabb folyamat.
- Hogy érzed, most hova tartozol inkább?
- Ide is, meg oda is. Ma már kifejezetten örülök ennek. Mikor kisebb voltam, fontosabb volt, hogy egy helyre tartozzak, olyan legyek, mint környezetemben mindenki más.
- Mikor jutott először eszedbe, hogy megfilmesítsd az életed?
- Ez furcsán történt. Egy hétvégi partin voltunk Coppola feleségénél, akivel az Apokalipszis most forgatásán ismerkedtem meg. Csak nők voltak ott, és kitalálták, hogy mindenki meséljen el valamit az életéből. Ez amolyan lelkigyakorlat volt. Én ettől az egésztől nagyon megijedtem, mert akkoriban nem nagyon szerettem beszélni magamról. Mióta megcsináltam ezt a filmet, ez is könnyebben megy. Szóval rákészültem, hogy majd mondok valamit a családomról, a férjemről, a munkámról. Aztán amikor rám került a sor, megmagyarázhatatlan módon arról kezdtem beszélni, amikor ötévesen repülőre rakott a nagymamám, és elindított Amerika felé. Annyira nem értettem, honnan bukkanhatott mindez elő, hogy hazamentem, és belefogtam ebbe a történetbe.
- Az soha nem zavart, hogy ezzel tulajdonképpen kiadod magad az egész világnak?
- Hét éve kezdtem írni a forgatókönyvet. Akkor még csak páran olvasták el. Aztán ahogy kezdtünk forgatni, vágni, egyre bővült a kör. Jöttek a fesztiválok. Végig tiltakoztam, hogy ez nem egészen rólam szól, ez nem az én történetem. Amikor kész lett a film, és láttam, mennyire meghatódik tőle mindenki, rájöttem, hogy én nem is voltam annyira átkozottul rossz gyerek, ahogy mindig gondoltam. Akkor már szinte felüdülés volt, hogy megmutathatom magam, hogy nincs több titkom.
- Valamelyik nyilatkozatodban azt mondtad, te rosszabb voltál, mint a főhősöd, a filmbéli Zsuzsi? Hogy kell ezt érteni?
- Én tényleg szétlőttem a szobámat. Azt a jelenetet volt a legnehezebb felvenni. Senkinek sem mondtam el, hogy ez velem valóban megtörtént. Még a producer is azt hitte, ez csak kitaláció. Amikor eljött az a bizonyos forgatási nap, teljesen pánikba estem. Újra átéltem a helyzetet és kezdtem jobban belegondolni: egy 16 éves lány lövöldözni kezd, mert ki akar szabadulni a szobafogságból. Moziban látva mindez szinte normálisnak tűnik.
- Sok fórumon szó volt arról, hogy Nastassja Kinskiben igazi európai anyát találtál, Tony Goldwyn tehetségében is megbíztál. A magyar színészeket is ismerted korábban, vagy csak jó tippeket kaptál?
- Andy Vajna gyakran dolgozik Magyarországon, és ő tudta, kihez kell fordulni. Tulajdonképpen ők tartottak castingokat, és én már csak videón néztem meg a jelölteket. Mindössze három hetünk volt az egészre. Így leltem rá Galkó Balázsra, akivel később egy kávé mellett találkoztam személyesen, és tudtam, ő a tökéletes választás. Kellyt, a kislányt másképp találtuk. Rengeteg iskolát végigjártunk. Vagy öt napig csak jöttek a gyerekek, próbálták a biciklis jelenetet. Kelly utolsóként lépett be a szobába. Kisebb volt a többieknél, én meg egy kicsit nagyobbacska lányt akartam, mégis meggyőzött. ő igazi jelenség. Van Amerikában egy filmkritikai show, amiben a két műsorvezető folyton vitatkozik. Minden szombaton beszélnek egy filmről. Eljátsszák, hogy az egyiknek tetszik, a másiknak meg nem. Ott hangzott el, hogy Kelly a legjobb fiatal színésznő Shirley Temple óta.
A pótmama szerepére egy olyan nőt akartam, akiről tényleg el lehet hinni, hogy falun élő egyszerű asszony. Ehhez képest, aki csak eljött a castingra, mind szép volt, elegáns, és csak úgy ragyogott. Akkor kérdezte Ragályi Elemér, emlékszem-e a lányra a Napló apámnak és anyámnak című filmből. Cinkóczi Zsuzsi ott volt annyi idős, mint a filmbéli Zsuzsi. Érdekes módon Bánfalvy Ágnes is ugyanarra a szerepre jelentkezett. Fantasztikus színésznő. Nagyon meg voltunk tőle hatva, de az ő karakterét nem erre találták ki. Akkor jött az ötlet, hogy játszhatná a nagymamát.
- Az nem okozott problémát, hogy közel annyi idős, mint a lányát alakító Nastassja Kinski?
- Neki a film elején kell annyi idősnek lennie, mint Nastassjának a film végén, vagyis nagyjából annyinak, mint amennyi valójában. Ez kiegyensúlyozza a dolgot. Tényleg túl fiatal volt a nagymamaszerepre, viszont van annyira jó színésznő, hogy akár smink nélkül is el tudja hitetni, mennyire megöregedett. Amerikában mindenki azt hitte, hogy ő a film igazi hőse.
- Honnan jött, hogy mindenki magyarul beszéljen a filmen?
- Azt akartam, hogy az első 15-20 perc, ami Magyarországon játszódik, igazán hiteles legyen. Mint egy korabeli felvételen. Ezért fekete-fehérben forgattuk, és mindenki magyarul beszélt. Nastassja és Tony, meg a többiek tényleg megtanulták a szöveget fonetikusan. Vétettek kis hibákat, de én értem, amit mondanak, sőt az amerikai magyarok is értik. Ott eredeti hanggal mennek a kópiák. Itthon azért is csúszott a film bemutatója, mert utószinkronizálták, mivel szerintük a közönség nem tűrné, hogy rosszul beszélik az anyanyelvét. Én még nem láttam ezt a verziót, és kicsit tartok is tőle.
- Vágóként milyen érzés volt hagyni, hogy más dolgozzon a filmeden?
- Amerikában nem szokás, hogy magad vágd a filmedet. Pont azért, hogy legyen valaki, aki figyelmeztet, honnan maradt ki valami, hova kellene beszúrni képeket, vagy egyáltalán mikor menjél végre pihenni. Kellett ez a fajta segítség, támogatás, különösen, mert ez az első filmem, ráadásul a saját történetem, amitől nehéz volt tartanom a megfelelő távolságot. Minderre pedig nagyon kevés idő volt. Ha én vágom, már az első jelenetre is legalább három hónapot szántam volna, annyira izgultam amiatt, hogy netán valami nem kerül a helyére.
- Nem volt túl nagy kihívás vágóként átülni a rendezői székbe azok után, hogy olyan rendezőkkel dolgoztál együtt, mint Hal Ashby és Francis Ford Coppola?
- A vágás sok szempontból közel áll a rendezéshez. Ugyanúgy végigköveted a film menetét. Mint sokan mások, én is jó ideje mondogattam, hogy már készül a forgatókönyv, és hamarosan forgatok egy filmet. Aztán amikor ott van a lehetőség, hirtelen megszeppensz. Belevágsz, felkelsz minden nap ötkor, és csak folysz együtt az eseményekkel, amíg azt nem látod, hogy kezd összeállni a filmed. Persze én már akkor évek óta tudatosan készültem a rendezésre. Eljártam színészképzőkbe, hogy közelről lássam és értsem a színészek munkáját. Nehéz dolog, amit ők csinálnak, mert tulajdonképpen a végén mindenki csak őket látja. Nagy rajtuk a felelősség, és segíteni kell őket abban, hogy ezt el tudják viselni.
- Máris dolgozol egy következő filmen. Erről mit lehet tudni?
- Nagyon más világban játszódik, mint az én történetem. Ez igazi amerikai morálfilm lesz. Egy túl ambiciózus kentucki emberről szól, aki a feleségével együtt megbánt néhány embert, és ez később visszaüt. Három nagyon erős szerep van az alapregényben, amit a producerem talált. Ez ragadott meg benne. Vajnával is készülünk egy közös produkcióra itt Magyarországon, de erről még nem mondhatok túl sokat. Egy tinédzserfilm gondolatával is játszom, előtte azonban keresnem kell egy kis pénzt rá.
