Az átgondolt élet

A bombák földjén

De sebaj, Bigelow nem hagyja, hogy felejtsenek, felejtsünk, bemászik a Humvee-ba a bombahatástalanító-osztag mellé, közelből filmezi a férfitestet, az egész életműve erről szól, a maszkulinitás magasztalásáról, nem szükségszerűen realista, ám mindenképpen idealizált nézőpontból.

A bombák földjé-nek főhőse közeli rokona Kathryn Bigelow kedvenceinek, a buddhista, mégis halálvággyal küzdő szuperszörfösnek a Point Breakből; a pszichopata szeretőnek a Blue Steelből és a kiismerhetetlen motorosnak a Lovelessből. William James őrmestert Jeremy Renner cowboyként alakítja, meggondolatlan, talán éretlen férfiként (amely interperszonális szinten negatív jelzők a moziban a szimpátia szinonimái lesznek, ezért is illúzió a film), aki a halállal játszik mindennap - játszik, szó szerint: eddig több száz bombát hatástalanított (hű, de igaza volt Hitchcocknak: legyen bár a figura egy seggfej, ha jól végzi a munkáját, imádni fogjuk), ám mindez számára csak móka, amely a pusztulással kecsegtet. És ő ezért odavan. És mivel ez végletesen, totálisan maszkulin, a letisztult férfiasság - játék, amibe beledögölhetünk -, odavagyunk mi is.


Minden lekapcsolt bomba egyetlen orgazmus, egy hatalmas dugás, ami után kijár a cigi. Kihívások, amelyeket a világ ellene, és csakis őellene intéz, és amelyekre meg kell felelnie, mert ez az ő veleje. A távoli otthon csak absztrakció, vagy legrosszabb esetben disztrakció: elvonja a figyelmét a gyönyörű bombáktól és a gyönyörű halál ígéretétől. A katonai tábor a maga sterilitásával a semmi várószobája: a pihenőidő, a tétlenség James számára maga a kín, ő csak detonátorral és csípőfogóval a kezében van életben, milliméterekre attól a műanyag kis izétől, amely darabokra szaggathatja.

A forgatókönyv szintén az őrült precizitás iskolapéldája: francba az agyonerőltetett hármas drámai egységgel, ez a történet missziók egymásutánja, pont, mint egy videojáték, ha túléled, újabb szintre lépsz, ahol minden gyorsabb, veszélyesebb, kilátástalanabb. Ezért is tökéletes a befejezés, az utóbbi évek legjobb befejezése: James elbukik, hiszen nem tudja megmenteni azt az ártatlan embert, akire bombát szereltek. Hazatér, majd visszatér a harcba, mert apucinak lenni, gyereket nevelni, férjként vegetálni, az nem csak hogy nem neki való, de a zsigeri lényegével ellentétes. Bigelow itt elég egyértelmű: a szemében nem attól leszel férfi, hogy meghunyászkodsz a társadalomnak, még ha ez is a XXI. század elvárása. Attól leszel férfi, hogy vállalod, amit az agyad mélye, a lelked sötétje sugall.