Az igazi Mikulás

Bicikli-forradalom

Bemutató: 2005. december 1.

Gárdos Péter Mikulása falábú, iszákos, csúnyán beszél, lóversenyzik, a lopástól sem riad vissza és megeszi a gyerekek elől a csokoládét. Ő lenne hát az igazi Mikulás? Aligha. A történet nem is a Mikulásról, vagy a Mikulássá válásról szól, sokkal inkább a megváltásról. Misu (Cserhalmi György) ötvenes éveit taposó ex-bárzongorista. Kiégett, kellemetlen alak, aki az életét saját magával kötött kompromisszumok mentén éli, mert valójában fél szembenézni önmagával, elbaltázott életével.

Valamikor Párizsban muzsikált, de miután (saját hibájából, felesleges “hősködés” miatt) térden lövik egy rablás alkalmával, élete kisiklik,   kölcsönökből és kulimunkákból tartja fenn magát, ideig-óráig. Mikulás is csak azért lesz belőle, mert a bevásárlóközpont bér-Mikulása elakad a havazásban és mert a piaci trógermelónál sokkal jobban megfizetik, ha “daloló” pót-Mikulásként bohóckodik.

Esze ágában sincs tehát másokon segíteni, a gyerekeket megjutalmazni. Nem törődik semmivel és senkivel, még saját magával sem. Elhibázott életstratégiája akkor lesz számára is nyilvánvaló, amikor találkozik Lizával (Szilasi Blanka), a lelencházból szökött nyolcéves kislánnyal, aki még hisz a csodákban, a jóság erejében és persze a Mikulásban. Misu nem tudja lerázni magáról a kislányt, aki kitartóan egy biciklit követel rajta. Sajátos road-movie veszi kezdetét: miközben a legatyásodott alkalmi Mikulás megpróbálja megszerezni a hőn áhított kétkerekűt, találkozik múltjának meghatározó figuráival és kénytelen átértékelni életét, fellázadni saját (és mások) lelki korlátai ellen.

Csoportos tandem-utazásra hív Cserhalmi György és Szilasi Blanka

Az élet egy bicikli – állítja Geszti Péter dalszövege. Misu pedig számos biciklit hagyott az árokparton: szeretőt, feleséget, gyereket, hivatást, barátokat. Nem hajlandó sehol sem pedálozni, látszólag dacos, valójában menekül az élet elől. A Misu-képet árnyaltabbá teszi, hogy Gárdos filmje bemutatja azt is, mi történt azokkal, akik magasra kerültek. Látunk hatalmasságokat, igazgatókat és bankárokat. Jól megy nekik, ám életük bizonyos értelemben ugyanúgy kisiklott, mint Misué, ugyanis érzelmi beszűkültségük foka alig tér el az övétől. Mintha a rendszerváltás utáni társadalmak legmeghatározóbb érzése a mértéktelen önzés lenne. Nem véletlenül lett talán a történet legfontosabb helyszíne a bevásárlóközpont, a mindent ledaráló és felzabáló fogyasztói társadalom bioszfrérája. Ráadásul a pláza hasonlatos a rendszerváltás utáni demokráciákhoz. A bevásárlóközpont igazgatója monitorokon figyeli és irányítja a vásárlók igényeit és szokásait, a rendre biztonsági szolgálat vigyáz, a vásárlók pedig e keretek között szabadon fogyaszthatnak el mindent, ami csak tetszik - a nagymértékű harácsolás a hatalmasokat igazolja. Persze a Misu-félék kinnrekednek a bőség plázakapuja előtt, a vásárlójog cenzushoz kötött.

A bevásárlóközpont rideg üvegépülete előtt találkozik Misu Lizával, és a bevásárlóközpontba térnek vissza, hogy teljes legyen a kisember megváltása. Misu a nap végén visszatér a plázába és leemeli az üvegpalota közepén álló karácsonyfa-installáció csúcsáról a biciklit, odaadja a kislánynak. Vállal minden következményt, majd leül a zongorához és játszani kezd, tíz év után először. Játékával pillanatokra felébreszti a plázák népét zombi-szerű álmából és kitör a forradalom, aki él és mozog biciklit akar. Az igazi Mikulás megváltása így lesz kettős, így válik Misuból a film végére profán-krisztus, mini-megváltó piros jelmezben, kereszt helyett biciklivel a vállán.

Gárdos Péter nem is találhatott volna alkalmasabb színészt Misu szerepére Cserhalmi Györgynél. Az igazi Mikulás Cserhalmi jutalomjátéka, egyszemélyes életutazása, amit szépen egészít ki Szilasi Blanka gyermekien ártatlan, mégis meglepően profi alakítása. Nagy párost alkotnak, gyerek és felnőtt, kölyök és csavargó, tisztaság és keseredettség.

Az igazi Mikulás nem Gárdos legjobb filmje. Helyenként giccsbe hajlik, néha veszít feszességéből, ám mindenképpen olyan darab, amely élvezetesen, a szociológiai realizmustól - a rendezőtől már megszokott módon - elszakadva, a szürreális és valóságos elemeket váltogatva szól az elmúlt tizenöt év legnagyobb és sokakat sújtó átkáról, a fásultságról. Cserhalmi pedig képes arra, hogy kitörjön a fásultság börtönéből és felültesse a nézőt maga mellé az érzelmi hullámvasútra, vagy méginkább az élet bicikli-allegóriájánál maradva csoportos tandem-utazásra hívjon. Gárdos Péter, “szerzői közönségfilmes” legújabb alkotása családi mozi, de abból a fajtából, amelyre a gyerekeknek illik elvinni szüleiket.