Brüno

Alpesek alpári virága

Annak idején, még Borat előtt Ali G The 11 O' clock talkshow-i adták meg az alaphangot, a feministáknak hímsoviniszta, a tudósoknak kősuttyó szövegeket előadó rapper aztán a maga teljességében Borat képében fedezte fel Amerikát. A kazahok népi hőse (lengyel köszöntéssel az ajkán) Voltaire vademberének receptjét követve járta be a tengerentúl kevésbé kies vidékeit, szerezvén minden jobb ízlésű nézőjének egy szorongásokkal teli másfél órát.

A vidéki Amerika elmaradottsága, a városi Amerika paranoiája, a prűd és konzervatív szokások Sasha Baron Cohen remek komikusi és riporteri adottságainak köszönhetően kifigurázva úgy ültek rá a néző lelkére, mint Ken Davitian Borat arcára a hírhedt szállodai jelenetben. A Borat ütött, áldokumentumfilmes formája pedig jelezte, a komikus sokkoló, provokatív teljesítményével elgondolkodtató ellentmondásokra, „hibákra és torzulásokra” világít rá – a felvilágosodás kori divatos regáényekhez hasonlóan egy (politikailag a legkevésbé sem korrekten bemutatott) abszolút kívülálló szemével.

Osztrák szépség

A Brüno sorsa hasonlít Boratéra, a német és angol szavakat keverő karakter maga is Ali G-sen röpke klipekben kezdte pályáját, a meleg riporter divatbemutatók és neonáci, skinhead-zenekarok koncertjén tette tiszteletét, hogy aztán a német techno nagyobb dicsőségére egész estés verzióban is testet öltsön. Brüno azonban már nem Pamela Andersont akarja feleségül venni, ennél sokkal médiatudatosabb céljai vannak: sztár, celeb akar lenni. Cohen immáron nem egy ismeretlen országból érkező vadembert alakít, hanem egy valódi provokátort, aki Mel Gibsont Führernek becézi, (nem túl eredetien) Angelina Jolie örökbe fogadott gyerekein viccel, és megbotránkoztat, bárkit, bárhol - Ausztria megkapja a magáét.

Utóbbi esetekben már hiányzik a Boratban jól működő arányérzék, elvégre az még csak elgondolkodtató, ha egy vadidegeneket arcon csókolni akaró alak túlzottan agresszív és/vagy paranoid reakciókat vált ki a társadalom egyedeiből, de vajon melyikünk lenne képes adekvátan reagálni arra, ha emberünk a szemünk láttára orális aktussal ajándékozná meg a Milli Vanilli halott énekesének szellemét?

Vidéki, kisvárosi önvédelmi oktatók, szellemlátó jósok, jelentéktelen ügynökök és tévécsatornák, földsuttyó vadászok, fókuszcsoportos résztvevők, swingerklubok nyomorultjai, helyi kábeltévés Mónika show-k nézőinek reakciói mellett pár másodvonalbeli politikus, sztár, közéleti figura ilyen-olyan sebességű ocsúdásán voyeurködik a néző, igazán érdemdús pillanatok csak ritkán adódnak – Paula Abdul egy mexikói, bútorként funkcionáló illegális munkavállaló hátán ülve fejti ki jótékonysági munkájának filozófiáját, érdemdús anyák és apák ígérnek meg, vállalnak el bármit a gyerekük médiaszereplése érdekében, s a film nagyjelenetében a ketrecharc feltüzelt közönsége is méretes érzelmi krízist él át.

Görbe tükör vagy trendi szórakoztatóipari termék?

Az egykor az emberi jogi mozgalmak zsidó kapcsolatairól írt dolgozatából diplomázó Cohen a béke-business áldásos hatásaitól hírnevet remélve alakít egyet a Közel-Keleten is, és az állatvédők is az arcukba temetik majd párszor a kezüket – de mindez már rég nem több a szórakoztatóipar egyik trendi termékénél.

A faster, bigger, more szellemében felturbózott Brüno egyszerre paródiája a sztárközpontú showbiznek, a celeb-termelő médiauniverzumnak, illetve (marketingértékkel bíró) része is, s hogy ezzel a kettősséggel az alkotók is tisztában vannak, a film végi világbéke-klip a bizonyítéka, amelyhez sikerült megnyerni számos top hírességet Elton Johntól Stingen át Bonóig – kinek nem ugrana be Speak korszakalkotó klipje, melyben a magyar zenészvilág több nagy neve állt ki a minőségi zene mellett.

Akár a Shrek ironikus humora, végső soron itt is minden Hollywood szolgálatában áll, mindegy, hogy anti- vagy pro-. A Brüno, nem kétséges, a nyár egyik nagy sikerű vígjátéka lesz, hisz primér élvezetéhez egy átlagos, délutáni kibeszélőshow-kon nevelődött nézői lélek bőven elegendő.

Mellesleg az osztrák kulturális miniszter a film bojkottjára szólított fel.