Bűnök

Dogmakamerával a lélekben

Bemutató: 2005. március 17.

A pályáját reklám-, rövid-, és dokumentumfilmekkel kezdő Annette K. Olesen első filmje, a tavalyi Dán Filmhét programján szereplő Apróbb zűrök, a 2002-es Berlini Filmfesztiválon Kék Angyal-díját vihette haza. Második egészestés filmje embert próbáló darab, kemény pszichikai tortúra az emberi lélek útvesztőiben. Túl a kézikamerával felvett rafinált közeliken, a Bűnök a rendkívül erős alakításokra épít.

Olesen az Apróbb zűrökben a családot, mint lélektani egységet vette górcső alá. Egy szinte szokványos tragédiából eresztette szélnek a történet szálait. Az anya halála után egyedül boldogulni kényszerülő família közös és egyéni drámái, mint véget nem érő szeretet- és felelősségpróbák olvadtak tanulsággá. Ezzel szemben a Bűnök némileg szűkít a fókuszon, tovább tágítva ezzel a lélek adta határtalan lehetőségeket. A rendezőnő második nagyjátékfilmje két út a bűnre és a bűnhődésre, ám a kérdésfeltevés nem áll meg itt. Számtalan húsbavágó probléma kerül a felszínre – szájbarágás nélkül.

Olesen bravúrja, hogy szereplőit magára hagyja a dramaturgia diktálta erőltetett menetben a kíméletlen, szinte nem fikciós kamerák kereszttüzében. A szorító egyik sarkában az Olasz nyelvlecke kezdőknek (Lone Scherfig) fodrásznője, Ann Eleonora Jørgensen, aki egy saját hitetlenségével megküzdő lelkipásztort alakít. Az ellenpólusban pedig a Születésnap (Thomas Vinterberg) Piája, Trine Dyrholm, a női börtön természetfeletti képességekkel megáldott őrizetese. Az egyik a múlt, a másik a jövő fogságában sínylődik. Az egykori drogos azért került börtönbe, mert mindent felejtő mámorában hagyta szomjan halni hároméves gyermekét. A megváltás valamiféle tisztánlátás formájában kísért, a kör mégis bezárul. A kirekesztettek közül is kirekesztődni és megküzdeni egy létjogot soha nem nyerő szerelem terhével még keresztnek is túl nehéz, hiába a frissen tanult ima. A másik kálvária a vallás biztonságot adó palástjába burkolt papnő útja, aki kitartó próbálkozások után, szinte csoda folytán természetes úton esik teherbe. De a csodák, ahogy jönnek, úgy mennek, az áldás átokká, a választás kényszerré válik. És az Isten nem segít. A két nő tehetetlenül figyeli egymás szenvedését a saját lelkiismeretével vívott harcban. Szükségük van egymásra, de nem ismerik a miért-et, túl merevek a hogyan-hoz, a pillanat elszelel, a tragédia sorsszerűvé válik.
 
Nincsenek felesleges körök, hatásvadász jelenetsorok, a Bűnök a történetmesélés egyszerűségégével sokkol. Annette K. Olesen a dogmakamera örökké remegő képein keresztül pásztáz a lélekben. A mozdulatdráma tompított fényei kihozzák, külvilágra adaptálják a belső történéseket, s az ember bízvást úgy távozik a moziból, mint akit jól összevertek. De legalább az a jó érzése megmarad, hogy mindez nem vele történik. Mert a Bűnök (angolul a sokkal kifejezőbb In Your Hands címet viseli) a reménytelenség filmje. A rendező és társforgatókönyvírója, Kim Fupz Aakeson, ugyanis végig a vásznon lebegteti a megváltás lehetőségét. A remény, akár az életben, folyamatos bíztatásként tündöklik a horizonton, csakhogy a horizont elérhetetlen, sőt délibábnak bizonyul. A két asszony története más-más verzió a boldogtalanságra és a kilátástalanságra. A bonyodalom pedig a szürke eminenciásokként sorjázó hétköznapok arctalan, színtelen és érdektelen egyhangúságában tompul múlttá. Vallás és természetfeletti Élettel felülírt harcában nincs győztes, csak áldozat.