Citromfej - beszélgetés Bodó Viktor rendezővel
- Igazából fogalmam sincs. Volt egy bemutató, ami elég jól sikerült, nagy volt az érdeklődés, de javarészt ismerősök jöttek el, tehát ez nem lehet mérvadó. A sajtóvetítés eredményét még nem olvastam, minthogy kritika eddig még nem jelent meg a filmről. Ezért csak annyit tudok mondani, hogy bizakodó vagyok. Ráadásul a film ötven perces, és nem vagyok biztos abban, hogy manapság egyáltalán beülnek-e egy ötven perces filmre. Én speciel beülnék, de nem tudom más, hogy van ezzel.
- A Citromfej szerepelt volna az idei Szemlén is. Végül miért nem láthattuk?
- Mert nem készült el időben. A filmet félkész állapotban adtuk le, akkor még csak a helyszínen felvett hasznos hang volt rajta, ami minőségében elég pocsék volt. A végleges vágás sem született meg addigra. Ebből fakadóan érthető is, hogy miért nem volt jelen a Szemlén.
- Így utólag mennyire vagy elégedett a kész filmmel? Mik a hibái, mit tartasz jónak benne?
- A filmet három körben vágtuk. Én már az első körben szívtam a fogam, hogy egészen másképp kellett volna leforgatni. Ez pénztől is függ, de attól is, hogy mennyire készítjük elő a filmet. Hát a Citromfejet egyáltalán nem készítettük elő, hanem csak úgy belecsaptunk. Ez jó lecke volt arra nézve, hogy többet ilyet nem szabad csinálni, mert túl nagy a tét. Most egy-két jelenet van mindössze, amit ugyanúgy forgatnék. Valamennyire azért megcsináltuk, de nem érzek ilyen „hú de nagyon” érzést.
- Említetted, hogy többet így nem készítenél filmet, ezek szerint mindenképpen folytatni kívánod a rendezői pályafutásodat. Vannak terveid?
- Persze, tervek vannak. Játékfilmet is szeretnénk készíteni, annak írjuk most a könyvét. Erre még egy hosszabb előkészítő folyamat vár. Plusz két rövidfilm ötlet is van. Az egyikre meg is van a pénz, azt nyáron leforgatjuk. Emellett színházrendező szakra is járok, úgyhogy darabot is kell majd rendeznem.
- Milyen témája, stílusa lesz ezeknek a filmeknek? Folytatod a Citromfejben megkezdett szürreál-abszurd vonalat?
- A stílus mindig a film készítése közben alakul ki, az alkotótársakkal folytatott a közös munka eredményeként. Nem akarok előre rányomni semmit a majdani filmre. A Tasival (Tasnádi István író) szoktunk kitalálni szinopszisokat, sztorikat, így a kettőnk világlátása ötvöződik ezekben. Az biztos, hogy engem nagyon érdekel, és nagyon vonz a groteszk és a szürreál is, de tudom, hogy ebből vissza kell venni annak érdekében, hogy lejöjjön egy-egy jelenet lényege. Nem szabad olyan töményen tálalni, mint azt a Citromfejben tettük. Ez egy iskola, amit ki kell tanulni. Másrészt a Citromfejben még maga a filmkészítés volt egy izgalmas folyamat, de ezen valahogy túl kell lépni, gyakorlattá kell válnia. Csak így lehet arra koncentrálni, hogy megtaláljam, mi a leghatásosabb módszer arra, hogy a mondatok, amiket mondani akarok, tisztán jöjjenek át.
- Bodó Viktort színészként ismerhette meg az ország. te hogy látod inkább magad, színészként vagy rendezőként?
- Én úgy gondolom, hogy a rendezéshez a színészet a legjobb előiskola, márcsak gyakorlati okokból is. A jó instruáláshoz, a jó szerepek megírásához, figurák kitalálásához, mindenképpen ismernie kell a színészek munkáját a rendezőnek. Eredetileg rendező szakra akartam jelentkezni, de abban az évben nem indult, amikor én felvételiztem. A film az meg egy szerencse, ami jött. Én se számítottam rá, hogy ennyire erős lesz ez a vonal. Nyilván látványosabb is a mozi, mert olyan filmekben szerepeltem, amiknek nagyon megcsinálták a sajtóját. A jövőre nézve, ha van egy jó szerep, és van is rá időm, akkor kikapcsolódásként kedvem is lesz azt eljátszani, és jó emberekkel, jó rendezőkkel együttdolgozni. Azonban legfőképpen rendezni szeretnék, az az első.
