Collateral – A halál záloga
Farkasok szövetsége
Bemutató: 2004. október 21.
Scorsese óta tudjuk, taxisofőrnek lenni nem életbiztosítás. Michael Mann új krimijében most Jamie Foxx kénytelen szembenézni azzal, milyenek is az utazni vágyó idegenek a Los Angeles-i forró éjszakában.
Michael Mann új mozija egyszerre krimi és valamiféle, Martin Scorsese Taxisofőrjéhez hasonlatos látomás a mindent elborító bűnről és a bűnös nagyvárosról, mely ez esetben Los Angeles, ahol a forró éjszakák leple alatt bármi megtörténhet.
A Scorsese-párhuzam helyénvalónak látszik – Mann filmjének főhőse szintén egy taxisofőr (Jamie Foxx), aki azonban az előbbi mozi főszereplőjével ellentétben nem annyira aktív, mint inkább passzív részese, elszenvedője az eseményeknek, az egy éjszaka alatt lezajló történéseknek.
Ez az este is olyannak indul, mint a többi –hősünk a reptér környékén várja az első fuvart, mely egy bájos ifjú hölgy személyében érkezik meg. Jada Pinkett Smith, a helyi ügyész száll be a kocsiba roppant sietősen –a mozi eleje igazi hitchcocki stíl, a néző ismerkedik a szereplőkkel, asszisztál a komótos flörtöcskéhez (igazán helyesek); hol itt a krimi? –kérdezhetnénk.
A nő kiszáll, talán sosem látjuk viszont, érkezik viszont az új fuvar, nevesen az őszre festett, aktatáskás, öltönyös Tom Cruise. Az ajánlata roppant kecsegtető, komoly összeg üti sofőrünk markát, ha egész éjjel az utas szolgálatára áll, elkocsizik vele a megadott címekre, majd hajnalban még a reptérre is visszahozza őt.
A fordulat, a film tempóváltása azzal veszi kezdetét, hogy pilótánk szélvédőjén, mialatt az első megállónál Cruise-ra vár, egy hulla landol. Hogy az első áldozatot követik-e újabbak is és hogy mindehhez mi köze az utasnak: könnyedén kitalálható, ez azonban a film izgalmain és élvezeti értékén nem sokat ront.
 |
| A fojtogató légkörű éjszakai város egyenrangú szereplővé válik Tom Cruise és Jamie Foxx |
Mialatt Az interjú a vámpírral c. mozi óta negatív szerepben először felbukkanó Tom Cruise egy éjszaka alatt bejárja a várost berezelt sofőrjével, utas és pilóta között furcsa, a közösen elkövetett bűn hatására született cinkos viszony alakul ki. A két férfi a maga módján bízni kezd egymásban, miközben azért, akárcsak a rendező Szemtől szemben című filmjében Al Pacino és Robert De Niro, egy percig sem feledik, hogy ki, melyik oldalon áll (ül). Az egyes célállomások kapcsolatukat fokozatosan formálják át, egyre többet tudunk meg hőseinkről, a múltjukról, a vágyaikról, titkos gondolataikról, ami pont elég ahhoz, hogy kegyetlen igazságokkal szembesítsék egymást beszélgetéseik során.
A film egyetlen szépséghibája (az alakításáért nagy valószínűséggel majd Oscarra jelölt Tom Cruise sablonos „gonosz” megformálásán túl) maga az alapszituáció: kissé nehezen hihető, hogy a nagyvárosba látogató bérgyilkos a véletlenre bízva magát egy vadidegen taxisofőrt bérel fel arra, hogy fuvarozza körbe őt Los Angelesben, és nem szervezi le jó előre, minden rizikót kiküszöbölve biztos, megbízható emberekkel az utaztatását.
Ha azonban ezen dramaturgiai abszurdumon túllendülünk, az utóbbi évek egyik legizgalmasabb, feszes tempójú, atmoszférikus moziját láthatjuk a vásznon, melyben a szereplők mellett a fojtogató légkörű éjszakai város, a sivatagból az országútra tévedt prérifarkasaival, a latin negyedével, jazz klubjaival, körgyűrűivel ugyanolyan egyenrangú szereplőjévé válik a filmnek, mint az egymással szemtől szembe került hőseink.
- 1. Collateral – A halál záloga
- 2. Collateral (szinopszis)
