Crank – Felpörögve

Erős anyag

Bemutató: 2006. november 2.

crank:

1. furcsa, bizarr ötlet, vagy cselekvés
2. a. mogorva ember
    b. furcsa, szeszélyes ember
3. crack: olcsó, koszos kokó, kristályos állagú, rekordidő alatt erős függőséget okoz

Chew Chelios (Jason Statham) profi bérgyilkos, zavartan ébred, kitámolyog a nappaliba, ahol egy ’bazd meg’ feliratú dvd-t talál a tv-nek támasztva. A dvd egy felvételt tartalmaz arról, miközben ő ki van ütve, hogyan szúr belé egy riválisa, Verona röhögve egy dózis „kínai hájtek fjúcsör-szarságot” (az ő szavaival élve). Tájékoztatást is kap arról, hogy a ’Beijing cocktail’ állítólagos hatása egy órán belül halál. Na ettől begőzöl. Mohó csávó, mindent akar abban az egy órában. Túlélést és bosszút is. A nagy poén időközben elsül, a drog már hamarabb is megöli, ha egy pillanatra is megáll, nyugszik, már lassul is a szívverés. Chelios elveszti az eszét.

Jason Statham folyamatosan siránkozik egy sékszpíri mélységű drámai szerepért, de hát minek, amikor ez ennyire jól megy neki. Annyira érzi minden porcikájában az ’állat’ karaterét, akkora paraszt, hogy libabőrzik tőle a hát. Mennyire ritkán érez ilyet az ember. 

A  Chelios által felvállalt feladathoz pedig pontosan ennyire kell állatnak lenni, mivel túl akar élni (a dokijával folyamatos telefonkapcsolatban van), meg akarja menteni butácska csaját és egy fél maffiát akar felszámolni úgy, hogy közben tíz percenként rájön a haldoklás. Minden nem jöhet össze, de azért ő rajta lesz. A szívleállást elkerülendő, kokóval, koffeinbombákkal, lopott szívgyógyszerrel, és bizarr, adrenalinhajcsár ötletekkel pörgeti magát, járműveket lop, lő, verekszik, mészárol (néha maszatolós gore-ba fordul a film!), felfedezi az exhibicionizmusban rejlő zamatot, fényes nappal, forgalmas közterületen szeretkezik, ha arra van szükség.

Egy akciófilm, mondjuk, ilyen legyen

Live-action GTA. Guy Ritchie formai megoldásai (külön érdekesség, hogy itt Statham-et ugyanúgy egy liftben éri a mentális mélypont, mint Guy Ritchie idei Revolverében), Tarantino stílusos durvasága, new asian cinema (hongkongi akció, japán kísérleti mozi), van itt minden, mindenből egy kevés, koszos elegyben, előfordul, hogy nem túl eredeti, de üt, mint a kevert pálesz. Kép a képben, játék a diegetikus feliratozással, mindenféle filterek, profi, precíz vadulás a kamerával, de nem giccs, itt egy tripről van szó, a maga elborult módján közel minden mozzanat motivált, a látvány-zene összhatás pillanatok erejéig katartikus hatással bír.

Gyakran röhögünk, mert a film nem tagadja, hogy túloz, és bár felspannolt állapotban még az egyszerűbb hülyeségein is nevet az ember (mint mondjuk egy eltévedt golyó által kilőtt pinty), néha igen szellemes is tud lenni, ráadásként pedig egy kevés társadalomkritikus csipkelődés is belefért.

Végig kérdés, hogy lehet-e még tovább fokozni a hatást, és végig lehet, ügyes, ötletes gyerek ez a Chew Chelios. Mark Neveldine és Brian Taylor először ültek a rendezői székben, de máris letettek valamit az asztalra. Egy akciófilm, mondjuk, ilyen legyen.