Dalok a konyhából
Az Istenek a fejükre estek
Bemutató: 2004. február 12.
Egy svéd otthonkutató intézetben bekapcsolják a vetítőgépet, és megjelenik a vásznon egy „csillagtérkép”, amely a kísérleti asszonyok cirkuláris mozgását követi nyomon a konyhájukban. Az egyéves kísérlet során bebizonyosodott, a háziasszonyok (útban-kilométerben kifejezve) egészen Kongóig tartó utat jártak be mindennapi rutinmunkájuk során – a konyhában. Ám a technikai vívmányoknak köszönhetően – mint amilyen a hátra szerelhető edényszárító – már csak Észak-Itáliáig kell elbarangolniuk.
Isak (Joachim Calmeyer) egyetlen látogatója, Grante, majd’ mindennap traktorral érkezik a házhoz. Elkávézgatnak A farmer szeretetének, aggodalmának tárgya öreg, beteg lova, akinek orrából szivárgó vérét már alig tudja elállítani.
Konyhai tevékenység a „célpont” környékén nem zajlik, és a „gazda” mindent elkövet, hogy egyetlen privát megmozdulását ne tudja kikémlelni a svéd – aki egyébként is: már a háborúban „semleges” volt. Nem mindenkinek jut a kínlódás osztályrészül. A férfiemberhez vezető legrövidebb út: az alkohol gyakorlati alkalmazásával Folke kollégája gyorsan oldotta a gátlásokat, bár az elvonási tüneteket már nem tudta orvosolni – de hát mindennek megvan az árnyoldala.
Bent Hamer magával ragadó, egyedi humorú, rendkívül érzékeny vígjátéka bravúros produkció. Egy idő után (teljességgel feleslegesen) aggódni kezdtem: lesz-e elegendő „matéria” Folke és Isak történetében? Vajon miért nem mutat be Hamer – ezzel párhuzamosan – egy másik kísérletet is?
A norvég rendező nem csupán két egyedülálló, egyedül élő, hanem két magányos férfi kapcsolatának alakulását mutatja be bámulatos érzékenységgel: a feloldhatatlannak tűnő ellentéteken, az elszigeteltségen, a bizalmatlanságon át az egymásra utaltságig.
Túl az emberi tényezőkön, az elsőrangú színészi játékon és a hibátlan dramaturgián: Hamer - Philip Øgaard operatőrrel – tökéletesen rekonstruálta az ötvenes évek – tárgy- és formakultúráját tekintve – stílusgazdagsággal nem vádolható, praktikumra törekvő, „maszkulin” világát.
Hamer filmjének komikuma utánozhatatlan. Az alkotó – mivel bámulatba ejtően „keveri” a lélektani dráma és a vígjáték elemeit – egyedi szemléletével „vérátömlesztést” hajtott végre a komédia műfajában, amely (egyre növekvő rémülettel bambulva a zsáner zuhanórepülését) valóságos partizánakció.
