DVD: Az irgalmas lány

A szenvedés árnyalatai

A népszerű „szerzői“ rendező hű maradt önmagához: ismét az emberi fájdalmak hatalmas és sokszínű készletettel rendelkező gyűjtőhelyén szemezget, hogy aztán a kiválasztott sötét portékát tőle megszokott érzékkel éteri finomságú műalkotássá formálja.

A sötét portékából éteri finomságú műalkotás lesz

Az alaptörténet ez esetben is egyszerű: két szöuli kamaszlánynak, Jae-yeongnak és Yeo-jinnek minden vágya, hogy végre Európába utazhasson, már csupán a pénz hiányzik tervük megvalósításához. Úgy tűnik, egyetlen kereseti lehetőségük a prostitúció lehet, el is indítják saját vállalkozásukat, ahol Yeo-jin afféle ügyintézőként szervezi a találkákat, barátnőjére pedig a  vendégek szórakoztatása marad. A két lány közti rendkívül szoros köteléket már-már megzavarja az a könnyedség, amellyel az angyali bájú, szinte sebezhetetlennek tűnő Jae-yeong kezeli ügyfeleit: barátnője értetlenül és féltékenyen szemléli a férfiak iránti töretlen, már-már szamaritánus lelkesedését. Az aktusok utáni közös tisztálkodások, illetve Jae-yeong lemosdatása is ezért válik fontossá: Yeo-jin számára ez amolyan rítus, jelzése összetartozásuknak. A lány kapcsolatuk törékenységéről szóló félelme azonban beigazolódik – méghozzá sokkal tragikusabban, mint várta. Yeo-jin magára marad, majd a maga sajátos módján barátnője nyomdokaiba lép és fogadja a régi ügyfeleket. Az egyetlen dolog, amivel nem számol saját apja, aki éppen egy prostituáltakra vadászó gyilkos után nyomoz.

A kapcsolat törékenységéről szóló félelem beigazolódik

Kim Ki-duk ezúttal is él állandó motívumkészletével, ahol központi elemként szerepel például a víz, amely szimbolikus tartalma mellett sokszor a kulcsfontosságú események (Krokodil, Parti őr), sőt akár a teljes cselekmény helyszínévé is válik filmjeiben, ahogy az A sziget vagy Az íj esetében történt. Az irgalmas lányt azonban leginkább a rendező egy másik korábbi remekével lehetne párba állítani, az 1998-as Kalitka-fogadóval (amelyből még konkrét álomképet is átemel), hiszen a prostitúció témája eleve szoros párhuzamot teremt a két alkotás között, ráadásul a történet ugyancsak két fiatal lány különös kapcsolata köré épül, akik egyike végül átveszi a másik szerepét, kiszolgálva az illegális bordélyház vendégeit – és ezzel megváltja a mostoha sorban tartott háziszajhát. A szerepcsere motívumot és az állandó tükröztetéseket Kim Ki-duk később sem hanyagolta el, áttételesen még egy olyan frissebb alkotásában is felfedezhető, mint a tavaly bemutatásra került, 2006-ban készült Idő, ahol már egy személyen belül történik meg a váltás.

A brutalitás csendes visszafogott hangon, sokszor különös bájjal

A kisebb motívumok mellett természetesen a rendező jellegzetes cselekményszerkesztése is visszaköszön, amely ugyancsak állandó sémát követ: a néző szeme előtt látszólag hétköznapi, lassú lefolyású, egyenes vonal mentén haladó történet zajlik, amelynek nyugalmas rendje az utolsó néhány percben egy könnyű kézzel végrehajtott, hirtelen csavarral szinte teljesen felborul: az addig látott események egy csapásra felülíródnak, értelmezhetetlenné válnak és a történet nyitva marad.

Kim Ki-duk olyan szerző, aki képes az emberi szenvedés minden árnyalatát vászonra vinni, filmjeiben azonban a legmetszőbb fájdalom, vagy éppen a brutalitás olyan csendes visszafogott hangon, sokszor különös bájjal, valamint finom és mégis bravúros  formával párosul, amely tökéletesen egyedivé és utánozhatatlanná teszi. Az irgalmas lány vitathatatlan érdemei mellett újabb bizonyíték arra is, hogy léteznek olyan rendezők, akik sosem okoznak csalódást.