Édes álmok

Skagerrak

Bemutató: 2004. július 8.

Marie (Iben Hjejle - Pop, csajok, satöbbi) és Sophie (Bronagh Gallagher) bizonyára sok mindenben különböznek egymástól, de a lényeget tekintve hasonlóak: máshol szeretnék keresni a boldogságukat, mint egy jól-működő fogyasztói társadalomban illene. Persze az ellenállásnak sokféle változata lehetséges, az övéké valójában egy átlagosnak mondható, pubertáson túli, kisebb kerülővel történő útkeresés, mely előbb utóbb a jól bevált, biztonságos otthont nyújtó nyárspolgári lét révébe torkolhatna – de nem így történik. Útjuk során úgy hozza az élet, hogy összespórolt pénzüket elrabolják tőlük, így aztán Marienek egy rendkívül fontos kérdésben kell döntést hoznia: elvállalja-e egy arisztokrata házaspár felkérésére az amúgy jól jövedelmező béranyaságot, mint újabb „hivatást” és kalandot/megpróbáltatást, vagy sem. A néző szemében leginkább rossznak értékelhető döntés (amúgy nem szükségszerű) kísérőjelenségeként aztán egy olyan tragédia következik be (Sophie halála), mely alapvető változást hoz nemcsak Marie életében, de mintha mindez a film hangvételében is kisebb zökkenőt eredményezne, kérdéses eredménnyel.

Ne vállalj el olyan munkát, ahol nem képesek átutalással fizetni!

Sören Kragh-Jacobsen svéd rendező társ-forgatókönyvírója (Anders Thomas Jensen, aki a nem is oly rég bemutatott Wilbur öngyilkos akar lenni című filmjével már sikeresen debütált a magyar közönség előtt is) ezúttal egy olyan lájtosabb művészfilm-féleség sztoriját alkotta meg, melyen a rendező által pontosan kidolgozott hangulatelemek és –egységek, illetve a színészek révén megelevenített találó és karakteres jellemek jócskán túlmutatnak. Így például az autószerelőket alakító színész-trió legalább annyira meghatározó elemévé válik a film második felének, mint ahogyan az elsőnek Sophi, Marieről pedig valójában úgy gördül le a szüzsébeli hangsúly, hogy az nem igazán van a történet által megtámogatva. Ezért nem csoda, ha a nézőnek a film végére olyan érzése támad, mintha két filmet látott volna egymás után – miközben egyre fizetett be.

Azért a film összességében jótékony hatást gyakorol nézőjére, hiszen megtanít a Kiszámíthatatlan egyfajta pozitív szemléletére, másrészt pedig arra ösztönzi a lányokat, hogy ne vállaljanak el olyan munkát, ahol nem képesek átutalással fizetni, csupán készpénzzel. Az úgymond Édes Álmok pedig akarva akaratlanul is úgy válnak valóra, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, persze kísérletezni mindig lehet mással – egy darabig, legalábbis a film megnézése után ember legyen a talpán, aki másként képes ezt gondolni!