sex hikaye

Edukators

Önkényes lakberendezők

2005. június 15. - Kárpáti György

Bemutató: 2005. június 16.

Edukators
Lázadó fiatalok a burzsoá kapitalisták ellen. Önkényes lakberendezők ámokfutása, szerelmi háromszög, identitásválság és a kiútkeresés drámája, ahogy azt a németek látják.

Nem első alkalommal fordul elő, hogy egy magyar forgalmazásban megjelenő produkció nem kap magyar címet, ám az Edukators kapcsán ez különösen szerencsétlen döntés, főleg mert a nemzetközi cím nem hangzik el a német moziban, nem is feltétlenül találó, könnyedén lehetett volna találni ötletes fordítást, s nem utolsósorban sok potenciális nézőt el fog riasztani a filmtől. Pedig néhány, mesterkélt megoldás ellenére kellemes élménytől fosztják meg magukat a távolmaradók.

A címben emlegetett „tanítók” tulajdonképpen két szakadár fiatalembert rejtenek, akik a rendszer ellen lázadva próbálnak apró cselekedetekkel félelmet kelteni a felső tízezer tagjaiban. A srácok gondos előkészületek után behatolnak a korábban kinézett és megfigyelt, éppen üres fényűző villákba, ott mindent átrendeznek, s egy levél, vagy graffiti formájában üzennek, hogy a „bőség napjai meg vannak számlálva”. Nem visznek el semmit, nem törnek-zúznak, ám pont a teljes kiszolgáltatottság és a tehetetlenség kelt félelmet a „megtámadottakban”. A fiúk eme cselekedeteikkel próbálnak nyomást gyakorolni a társadalomra, a kapitalista felhalmozás, az értelmetlen fényűzés ellen, felhívni a figyelmet a harmadik világ nyomorára, a szegénységre és nélkülözőkre. Igazi idealisták, akik hiszik, hogy tetteik globális változásokat hozhatnak. De elszántak és ambiciózusak is, s ez feltétlenül becsülendő – kár, hogy az elmaradhatatlan ördögi kísértés alapjaiban változtatja meg életüket.

Feltűnik ugyanis a NŐ, aki előbb csak összekuszálja, majd teljesen átrendezi az erőviszonyokat. Egyikük barátnőjéből másikuk nagy szerelme lesz, ráadásul az érzelmek kölcsönösek, s a szerelem nincs tekintettel semmilyen ideológiára, barátságra, hitvallásra. És a szerelem persze vakká is tesz, aminek az lesz a következménye, hogy a megfontolt és körültekintő „tanítók” lebuknak, miután egyik kiszemelt áldozatuk rajtakapja az önkényes lakberendezőket „munka közben”. A három fiatal első zavarában túszul ejti a milliomost, majd a férfival mikrobuszba vágják magukat, s egy menedékházba vonulnak vissza, ahol világmegváltó terveik mellett Nicaragua is szóba kerül lehetséges jövőbeni lakóhely szempontjából. Ám miközben egy alig őrzött sziget televízió-átjátszóinak felrobbantását, s fél Európa tévétlenítését vizionálják, a rabul ejtett milliomos is bomlasztja a lázadó szellemet, s ahogy megismerik a férfit és annak hasonló múltját, úgy bizonytalanodnak el tetteik morális alapját illetően.

A válságon szemmel láthatóan nem képesek úrrá lenni
Stipe Erceg (Peter) és Daniel Brühl (Jan)

Hans Weingartner filmje különösen aktuális, s találó a németeknél lejátszódó politikai, gazdasági folyamatok fényében. A közös európai valuta bevezetésével bekövetkező látványos drágulást gazdasági válság, növekvő munkanélküliség és az irigyelt szociális háló szétzilálódása fokozta, mely nemcsak politikai, hanem sokkal inkább társadalmi feszültségeket keltett. A válságon szemmel láthatóan nem képesek úrrá lenni a politikai fordulatot sürgető németek, s erre – igaz naiv és mégis érdekes – reflexió a globalizáció elleni lázadás filmje.

A történet két markánsan különálló részből áll. Az első fél a lázadásról, a nagyvárosi Robin Hoodokról szóló pörgős, dinamikus száguldás rövid szünetekkel (mint például a lakásfelújítás képei), a frusztrált fiatalok társadalommal szembeni konfliktusaival. A második fél sokkal moralizálóbb, lelassult emberi dráma, idilli helyszínen és környezetben. A film itt sem válik unalmassá, a markáns stílusváltás nem csökkenti a mozi élvezeti értékét, hanem izgalomban tartja a nézőt – mondom mindezt még annak tudatában is, hogy a film nagyjából húsz perccel hosszabb a kelleténél.

Az Edukatorst semmi esetre sem szabad túlbecsülni, ám értékelni mindenképp érdemes. Apró szépséghiba – ahogy azt egy ismert kritikus is megállapította a sajtóvetítést követően –, hogy maguk az alkotók sem tudták eldönteni, mely véleményüknek adjanak hangot. Az alkotás első száz perce alapján mind optimista, mind pesszimista lezárásra lehetőség nyílott volna, ám a rendező végül a probléma elhárítása mellett maradt, ami azért némiképp szíven ütött az előzmények fényében. Kár, mert a néző véleményére hagyatkozás (ha akarom jó, ha akarom nem a befejezés) helyett egy bevállalósabb, csattanós lezárás sokkal emlékezetesebbé és időt állóbbá tehette volna az amúgy izgalmas történetet. Így viszont marad a kétség és bizonytalanság – csakúgy, mint az életben. 



Címkék

premier , kritika


(7) 
Hozzászólások
7-5  /  7
2005. június 22. szerda, 16:53#7| Lórántka
Leonban nincs ajtócsere, csak ott is ugyanígy ácsorognak ugyanilyen fegyveresek bevetés előtt. Lehet, hogy az ilyen képek sokkal elterjedtebbek a filmvilágban, csak én nem szoktam "olyan" filmeket nézni.
Olvastam az indexes kritikát, és befészkelte magát a gyanú a lelkembe, hogy a szerzőnek csak meséltek a filmről, vagy csajozott közben, vagy valami...
Van valami közöd is az Egyetleneimhez? Elolvastam a szinopszist; ilyen témáról én is szívesen írnék, ha tudnék (írni), és annyira még nem romlott le a memóriám, hogy ha valaha hallottam volna róla, az nyomtalanul múlt volna el. Forgalmazták ezt valaha?
Szerintem a holnapi komplex vizsgám előtt ismétlés helyett ezt fogom olvasgatni (ha le tudom tölteni).
Hymypoikát láttad? Azt szerettem volna a "szabadságom" alatt leginkább megnézni, de egyszer sem jött össze. Majd megvonom magam a családtól... :-)))
 
Előzmény: tüsmester #6
 
2005. június 22. szerda, 15:43#6| tüsmester
Leon a profi? Ott is van ajtócsere? Nem rémlik. Persze lehet. Az eredeti akkor is a bárányok. Uff.

Index: http://index.hu/kultur/cinematrix/kritika/edukators/
(persze ott nem értenek a filmekhez, csak évente egyszer hajlandók jót is írni valamiről - most épp erről)

Ellis-ről nem írtam, hogy néztem, miből szűrted ezt le :-) Csak olvastam az AP-t, meg a vonzást, ott tényleg nem rosz a film.

Egyetleneim? Használni Google, első találat (a film). A könyv: http://www.glendown.hu/hirek.php?cmd=view&id=47

Utóbbiban is vannak "lecsúszott" emberek, csak másképp.
 
Előzmény: Lórántka #5
 
2005. június 22. szerda, 14:03#5| Lórántka
Bárányék nekem is beugrottak déjá vu-ként (+ a Jean Reno-féle A profi; jó, legyen: Luc Besson-féle ~); valamiért úgy rémlik, másutt is láttam már ilyet, de nem ugrik be, hol. (R-go: lehet, hogy sehol.) A hallelujázásra én nem is emlékszem. (Erről egyébként Petri Zakatol a szent család... kezdetű verse jut eszembe.) A koppintással amúgy nincs igazán bajom, mondhatni "posztmodern módon viszonyulok a kérdéshez". Vagyis: még lophatott volna (a rendező), hátha az javított volna a filmen.
Ellist én inkább olvastam, kb. 4-et, így az Am. pszicho nekem már nem jelentett újdonságot, nem is emlékszem, hogy reagáltam rá, csak arra, hogy viszonylag jól adja vissza a könyvet. Szerintem filmként A vonzás szabályai valószínűleg jobb (jobban megáll a saját lábán, akármit is jelentsen ez).
Az utolsó sorral már megint nem tudok mit kezdeni, bár nem rossz szó :-))) Filmcím?

nka emblema 2012