Egyszer élünk

A Balogh család széthullóban van, amikor váratlanul hazajön a már halottnak hitt apa a kórházból.
Egy élni nyomorék, fantáziadúsan hazudozó Megváltó.
Célja, hogy összetartsa a családot, de a legkisebb fián kívül senki sem hisz benne.
Felesége különböző férfiakkal múlatja az időt; lányai - akik elvágyódnak a sivár és kilátástalan falusi életből - fiúk és valami szerelemféle érzés után áhítoznak; faluszerte ütődöttnek tartott nagyfia pedig zavaros ábrándokat kerget.
Csak a kisfiú látja apjában a hőst, aki képes megvédelmezni őt.
És Balogh elszántan küzd.
Ahogy egy útját álló vizesárkon is átvergődik nyomorék testével, ugyanolyan elszánással keres munkát, úgy harmonikázik és koldul a gyerekkel a vonatokon, úgy hazudja át rendületlenül az életét.
Mégis képtelen feltartóztatni családja széthullását.
Nemcsak ő veszti el gyermekeit, de gyermekei is elvesztik önmagukat.
S Balogh minden erőfeszítése ellenére egy nap kisfia is arra a felismerésre jut, hogy apja egyáltalán nem hős.
Inkább szánalmas és gyenge.
Emiatt a gyerek végzetes lépésre szánja el magát, ami kicsit rosszabb, mint a halál.
Legalábbis Balogh inkább belehal.
Tar Sándor hősei a lét peremén élnek.
Mindnyájan szeretnének hinni valamiben, csak éppen ez sehogyan sem akar sikerülni.
Nem adatik nekik más, mint az "egyszer élünk" bizonyossága.
Mert valamiben muszáj hinni.