Elah völgyében

Beszélj, ne csak háborúzz!

Az ókori görögök szerint úgy húszévente egészséges egy háború, de a gyorsuló élettempójú világfalu amerikai alvégén nem vesztegetik két dekád kivárásával az időt. Az újvilágiak legújabb kori katonai „kalandozásai” Vietnámtól, Kuvaiton, az ex-Jugoszlávián át egészen az afganisztáni és iraki beavatkozásig ívelnek. A komoly szárazföldi erők bevetésével zajló, általában elhúzódó és súlyos veszteségekkel járó  összecsapások erőteljes társadalmi traumákat okoznak, amelyek legkifejezőbben a filmvásznon jelennek meg. Elég a Szarvasvadászra, az Apokalipszis mostra, a Szakaszra gondolni - a Rambo-filmek nem mindegyike sorolhatók ide. Hasonlóan széles a paletta az Öböl-háború visszásságait taglaló filmek (Bőrnyakúak, Sivatagi cápák) esetében, és eljött az idő a legfrissebb konfliktus, az iraki háború feldolgozásra. Most Paul Haggis, az Ütközések Oscar-díjas rendezője cáfol rá patetikus igazságok felmutatása nélkül a görögök által szorgalmazott „természetes” szelekció helyességére.

Mr. Deerfield (Tommy Lee Jones) – a név talán nem véletlenül rímel a Szarvasvadászra – katonacsaládból származó férfi, akinek mindkét fia a hadseregben szolgált. Az idősebb már korábban elhunyt egy gyakorlat során, a fiatalabbik, Mike pedig visszatérve az iraki harcmezőről ahelyett, hogy hazasietne, eltűnik. Az eltűnt közlegény után nemcsak a katonai rendőrség, hanem az egykor ugyancsak a rendészetnél szolgáló apa is nyomozni kezd.

Háborúban a múzsák hallgatnak, nekünk viszont kommunikálni kell

Mr. Deerfield katonás fegyelemmel, kitartóan és több évtizednyi emberismerettel a háta mögött igyekszik átverekedni magát a hivatali útvesztőn, hogy választ kapjon kérdéseire. Őt érthető módon nem érdekli, hogy az időközben feldarabolva előkerült Mike meggyilkolása katonai vagy nem katonai területen történt. Ahhoz, hogy feleségével együtt (Susan Sarandon) fel tudja dolgozni fia elvesztését, ismernie kell a befejező epizódot is, amihez kevés a fiú mobiltelefonjáról letöltött, Irakban készült néhány rossz felbontású, töredékes felvétel. Ezért az apa akár a rendőröket is megelőzve jár utána a hanyagság, közöny vagy hivatali rivalizálás miatt fel nem tett logikus kérdéseknek. Ebben lesz partnere az aktatologatásba lassan belefáradó Emily Sanders nyomozó (Charlize Theron).

Tommy Lee Jones és Susan Sarandon kitűnő színész, megrázó hitelességgel mutatja be a józan eszüket fiuk elvesztése ellenére is megőrizni igyekvő, idősödő szülőket, fáradt, nyúzott arcuk a szürke hétköznapok nyomait viseli. Charlize Theron ugyancsak hibátlan a fia felnevelésére koncentráló, hímsovén rendőrközegben dolgozó nő szerepében. A jelenetek fakó színei jól illenek ahhoz a világhoz, ahol a személyes tragédiákat csak a legközelebbi rokonok képesek érzékelni, de azt is csak késve.

Tommy Lee Jones és Susan Sarandon megrázó alakítást nyújt

Haggis forgatókönyvíróként a viszonylag lassú ritmus ellenére is jól adagolt fordulatokkal képes fenntartani a néző kíváncsiságát, és akár az Ütközések-ben, a legalapvetőbb konfliktus itt is abból fakad, hogy figurái nem ismerik egymást eléggé. Így a film nem pusztán a veterán-szindróma ismételt bemutatása az aktuális konfliktushoz adaptálva, hanem több mint kétórányi biztatás arra, hogy a saját megrögzött szokásaink keretei közül kilépve addig kell megismernünk a másikat, amíg erre lehetőségünk van.

A személyes tragédiák ábrázolása mellett a film az iraki háború erős kritikája, pacifizmusa szerencsére nem válik tolakodó politikai üzenetté -- persze meglepő lenne, ha nem kerülne elő egy csillagos-sávos lobogó. De előkerül, igaz a történet végére érve már egész más szelek fújják, mint a kezdet kezdetén.