Ének a Csodaszarvasról
- Is-is. Gyermekkorom óta szeretném, hogy a csodaszarvas mítosz illetve a magyar mondavilág valamilyen módon animációs filmre kerüljön. Szerintem nagyon fontos, hogy az, ami a kultúránk meghatározó része, ami karakterizál minket, az rajta legyen egy korszerű művészeti hordozón. Mikor értesültem, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatot hirdet millenniumi tárgyú filmekre, akkor olyan szinopszissal jelentkeztem, amit igazából Szörényi Leventének írtam.
- A film zenéjét Szörényi Levente írta. Talán még a szöveges forgatókönyvön is együtt dolgoztak?
- Nem. Levente 1995-ben hívott fel, miután a Honfoglalás című Koltai Gábor filmből kivonult. S mert továbbra is foglalkoztatta a téma, arra gondolt, hogy animációs műfajban próbálná ki zenei elképzeléseit. Közös munkáról szó se volt, hisz mi korábban nem dolgoztunk együtt és nem is igazán ismertük egymást. Engem csak azért hívott fel, hogy megkérdezze a véleményemet. Elmondtam, hogy az animációs film sokkal több lehetőséget rejt, mert ez a téma élőfilmben megfagy. Ellenáll egyrészt a nyersanyag, ellenállnak a színészek, a magyar fogorvosok munkája és sok minden más.
Valami egészen kivételes tehetség kell hozzá, olyan absztrahálókészség, mint Fellininek vagy Tarkovszkijnak volt, akik egy ilyen problémát át tudnának hidalni. A beszélgetés után megírtam a szinopszist és kezdetét vette a közös munka. Mivel mint művelődéstörténész 1973-74 óta aktívan foglalkoztam a magyar mitológia értelmezésével és 1980-ra a csodaszarvasról is megszületett egy egész elméletrendszerem, ezért a szinopszist és a szöveges forgatókönyvet könnyen megírtam. Azonban, hogy ez hogyan álljon össze animációs filmként, az egy hosszú munka eredménye. A zenét Levente úgy írta meg, mint egy remete. Be kell vallanom, eleinte egy kicsit izgultam. Mégis gyorsan kiderült, hogy félszavakból is megértjük egymást. Ha például lerajzolok egy madarat, és azt mondom, hogy ez a turul, akkor nekem nem kell elmondanom, hogy ez zeneileg mit jelent, hisz Leventének van egy hangja és hallja, és én nem akarok ebbe beleszólni.
- Tehát Ön úgy ítéli, hogy a képi világ és a zene összhangban van?
- Szerintem teljes mértékig. Amikor először láttam a musztereket és a zenét együtt, akkor bizonyos pontokon, szó szerint meghatódtam. Félreértés ne essék, én nem a képeimen rendülök meg, hanem azon a hatáson, amit sok ember tehetsége együtt eredményez.
- Az Ön munkáját két másik rendező is segítette, Gémes József és Richly Zsolt. Mindketten kiválóságai a szakmának. Miért esett rájuk a választás?
Kezdetektől rájuk gondoltam. A Csodaszarvas készítése alatt, mint rendező sokkal távolabb voltam a munkától a korábbi filmjeimhez képest. Egyáltalán nem animáltam. A Fehérlófiának és a János vitéznek az egyharmadát végigrajzoltam. A Csodaszarvasnak volt egy technikai rendezője, Gémes József, aki úgy vezényelte le a filmet, hogy állandóan konzultált velem. Az esetek többségében persze én is ott álltam mellette, de ő beszélte át a munkát a tervezőkkel. Én képesforgatókönyvig és figuratervig rajzoltam, onnantól kezdve csak instruáltam. Richly Zsoltnak fekete-fehér figuraterveket készítettem, odaírtam néhány utasítást és ő találta ki a színvilágot. A film készítése alatt mindkettőjüknek kulcsszerep jutott. A Csodaszarvasban, ahogy a János vitézben is csapatmunkáról beszélhetünk. Véleményem szerint csak rövid, egyedi film esetében lehet arról beszélni, hogy ez az én filmem, de ebben az esetben hiba lenne letagadni, hogy a másiknak oroszlánrésze van a munkában.
- A filmnek gyönyörű, harmonikus színei vannak.
- Igen. Richly Zsoltnak sokkal merészebb a színvilága, mint nekem. Én pasztellesebb felfogású ember vagyok. Zsolt kontrasztosabb színekben gondolkodik. Neki konkrét elképzelése van arról, hogy milyen színek hangsúlyosak a korai iszlám művészetben, pontosabban a selyemút mentén végighúzódó vonalon. Zsolt szerint a türkiz nagyon fontos és ő ezt kiemeli a többi szín közül. Ezért a harmadik részben, ahol a magyar-török kapcsolatokról van szó ott a türkiz, mint igen fontos szín jelenik meg.
- A filmben két stílus, két világ váltja folyamatosan egymást, a realista és a stilizált.
- Az ember tragédiájában már kipróbáltam, hogy ütköztetek egy realista, a rajzfilm világától idegen, archeológiailag és etnográfiailag autentikus vizualitást, egy stilizált világgal. Azt, hogy ezt ebben a filmben is megvalósíthassam, ahhoz Gémes József segítségére volt szükségem. Gémes József Daliás idők című Toldi-filmje egy realista stílusú olajfestmény animáció. Tehát ha valaki ezt a stílust ismeri, akkor az ő. Én pedig tudtam, hogy úgy fogja csinálni, hogy öröme telik benne, amitől a film csak jobb lehet.
- A magyarok vándorlása alatt, a négy énekben, a szókincs és a színvilág is folyamatosan változik a külső hatások következtében.
- A négy rész határozottan elválik egymástól. Az első ének, Kr.e. 3000-re esik, de azt is mondhatnám, hogy a jégkorszak végére. A második ének Kr.e. 600-700 körül kezdődik, amikor a magyarok és a szkíták találkozhattak és őseink lovas néppé váltak. Ez az ének közel ezer évet fog át. A harmadik ének Etelköz világa, a kazár és más török népekkel való Kaukázus melletti szoros együttélés és a honfoglalás ideje. Az utolsó ének Géza fejedelem uralkodása. Az énekek szimbolikus tagolását a Nagyszentmiklósi kincs ún. kettes számú korsójának a négy képe adja. Az átkötéseket az is jelzi, hogy az egyes epizódok végén a hősök stílusban is átalakulnak. Például amikor Árpád megérkezik Pannóniába és leszáll Magyarország térképe előtt, akkor még egy törökösen megoldott jelenetben látható, de amíg Árpád áll és hallgatjuk Maczkó Máriát gyönyörűen énekelni, addig az egész átúszik képes krónikás stílusba. Ezzel azt akartam jelezni, hogy a filmben másodpercek alatt lezajlik egy életforma, kultúraváltás. Ez érzelmileg is kifejeződik.
- A négy énekre tagolás ötletét a Nagyszentmiklósi korsó adta?
- Igen. De persze más szempont is volt. A minisztériumban először tévésorozatról beszéltek.Végül sikerült elérnem egy egész estés bemutatót, azonban először fel kellett vállalnom a sorozat struktúrát.
- A film tempója lassúbb, mint a szokásos animációs filmeké.
- Igen. Sokat változtam az eltelt évek alatt. Ez Az ember tragédiájával való harcok és a tempós, pergős Disney-stílus erőltetésének következménye. Vagy öregség? Mindenesetre elegem van a mozgalmasságból. Szívesen nézek állóképeket zenével. Miért áttünéses, kérdezhetik sokan. Nekem az áttünéses mozgás már régen nem zavaró.
- A film hagyományos technikával, cellre készült, azonban mind tartalmilag, mind a képi világát tekintve nem hagyományos.
- A film tartalmilag valóban nem hagyományos. Annyira új képet ad erről az időszakról, hogy László Gyula teljesen meg volna döbbenve. Borzasztóan tisztelem őt, de én másképp közelítettem meg, hogy egy honfoglalás kori harcos hogyan néz ki. Bevezetek néhány olyan szempontot, ami mindenképpen szokatlan. Nem hiszem, hogy a régészek moziba járnának és a film vitát provokálna, de a filmet tartalmilag nem lehet hagyományosnak nevezni. A hagyományos technika használata indokolt, hisz a kiindulási pontjaim sziklarajzok, sámán dobokon látható képek és türk miniatúrák, amelyek kontúros rajzfilm világot követeltek. A Gémes Józsefre épített realizmus, ami egy mágikus realizmus, mert mindig meg van valamivel bolondítva, az is szokatlan ebben a műfajban. Ez a realizmus segít abban, hogy a néző hangulatilag és érzelmileg is el tudjon képzelni valamit a korai barbár időkből. Ezenkívül sok, szélsőséges világítási helyzet is használok.
- A film készítésekor számítógépet is használtak.
- Az összerakás 37%-a számítógéppel történt, de ennek művészi okai is vannak. Mondok egy konkrét példát, az Ermitázsban látható régészeti anyagok alapján arra következtetnek, hogy a szkíta sámánok, mielőtt szertartáshoz hozzáfogtak, kenderfüstöt, marihuánát szívtak egy kicsi sátorban. Bedugták a fejüket a sátorba és inhaláltak. A filmben Eneh és Ménrót esküvőjén a lóáldozatra készülő sámán bekötött szemmel inhalál a segédjével. Van egy közeli róluk, ahogy száll fel a füst és rájuk úszik két szkíta szörny, amiket lemezrátétekből ismerünk. Ezzel azt akartam kifejezni, hogy hogyan hat rájuk a marihuána. A jelenet először hagyományos eljárással készült el, de nem érződött át a bódultság állapota, amibe a kendertől kerültek és a füsteffekt se tetszett. Patrovits Tamás elkészítette még egyszer számítógépen a jelenetet, úgy hogy most a füst füstszerűbb lett, továbbá meglódította a képet és így belekerült a bódulat is. Ezt számítógép nélkül nem tudtuk volna megcsinálni. Persze ennél komplikáltabb megoldások is vannak a filmben.
- Milyen közönségnek szól a film?
- Mindenkinek. Persze tisztában vagyok vele, hogy sokan megvárják a videót illetve a tévébemutatót. Mélységesen meg leszek sértve, ha ugyanazok a gyerekek és felnőttek, akik megnézik a Harry Pottert vagy AGyűrűk urát, nem fogják megnézni az én filmemet. Tudatosan, nem akarok olyan filmet készíteni, ami egy nyugat-európai sikerfilm magyar változata. Azt szeretném, hogy akik ezt a filmet látják, éreznék, hogy most valami egészen másban van részük, mint tegnap, amikor az amerikai filmet nézték. A próbavetítések azt mutatják, hogy a szokatlanság, a furcsaság, a nem teljesen megfejthető világ egy érdeklődő gyerek számára varázslatos. A film nyomán készült könyv mindenesetre elég kelendőnek bizonyult. Optimista vagyok, de mint mindig, aggódom is egy kicsit. Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Sacra Coronához képest mennyien jönnek el megnézni ezt a filmet. Ez viszonylag két összehasonlítható film. Mindkettő a magyar múlttal, a nemzettudattal foglalkozik. Ugyanebből a szempontból lesz érdekes a Hídember és a Bánk Bán. Én ebben a körben keresem az összehasonlítási pontokat.
- És a külföld?
- Nem azért készítettem. Persze nagy örömömre szolgálna, ha volna érdeklődés. A Filmszemlén bemutatják a külföldi vendégek számára, angol szinkrontolmácsolással. Sajnos azok a népek, akiknek rajtunk kívül van némi közük a csodaszarvas mítoszhoz, kis létszámúak. A nyugat-európai néző, ha meg is ért néhány motívumot a filmből és az emlékezteti a Szent Hubertus legendára, akkor se hiszem, hogy felkavarná, hisz Nyugat-Európában lényegesen előrébb járnak a kultúravesztésben, mint itthon. Nyugaton még a Szent Hubertus legenda is csak egy nagyon szűk közönség számára mondhat valamit, de abban bízom, hogy a határontúli testvéreink meg fogják nézni.
