Faust 5.0
A vírusos Faust
Bemutató: 2003. március 6.
1-1 / 2
Faust történetét újra előszedték a spájzból, felturbózták vérrel és szexszel egy előzetes erejéig, kifejlesztették a szoftver új, felhasználóbarát, ezredfordulós operációs rendszerek alatt is futó változatát, de a vírusirtásról megfeledkeztek.
A történet első számú színtere egy rákkutató konferencia, ide érkezik meg a főhős (Miguel Ángel Solá), aki – figyeljük a fausti problematikát – gyógyíthatatlan rákos betegekkel foglalkozik, és előadásának szerves részeként a halál elfogadásáról filozofálgat, nemhogy saját halálával békélt meg teljesen, de az ifjúságot is erre okítja.
Mivel tehát a főhősnek esze ágában sincs eladni a lelkét, a Mephisto figura (Eduard Fernández) kénytelen keményebb hangot megütni, és a thriller-klisének megfelelően, mint volt beteg kezdi üldözni és bosszantani a tudóst. Ez az a pillanat, ahol a film tényleg lehetne akár thriller is, minden kellék a helyén van hozzá, ám, a Álex Ollé, Isidro Ortiz és Carlos Padrisa rendezőtrió alkotása ekkor mintha megfeledkezne saját magáról, és elkezd ész nélkül rohangálni a műfajspektrum két vége között, végül se Faust, se posztó, és még a legjobb csajt, a doktor asszisztensét (Najwa Nimri) sem dugják meg.
Faust 5.0-ás verziója tehát egyáltalán nem vágyik már örök életre, ezt rá kell erőszakolni, a tudományos világot képviselő orvosok közül pedig ő az egyetlen, aki az emberi értékeket részesíti előnyben, aki el tud vonatkoztatni a tudománytól, így végül ismét kívülálló lesz, miközben a világ 180 fokos fordulatot tett körülötte.
Ez a gondolat valóban érdekes, de nincs végigjárva, mint ahogy a Lynch-filmekből valahogy idekeveredett öreg hölgy cselekményszála sem, mely még gazdájának filmjeiben sem szokott ennyire motiválatlan lenni, noha ott éppen a motiválatlansága a funkciója.
- 1. Faust 5.0
- 2. Faust 5.0 (szinopszis)
1-1 / 2