Guantánamo
Csak tiszta forrásból
Bemutató: 2006. június 1.
Tények vs. Hollywood
A Guantánamo hazai bemutatójának idején vezető anyag a hírmédiában: néhány amerikai tengerészgyalogos, a menetoszlopukat ért robbantásos merénylet után, huszonnégy ártatlan iraki civilt végzett ki Hadisza városában, tavaly november 19-én. A tényt – amely az Egyesült Államok legsúlyosabb iraki háborús bűncselekménye - megpróbálták eltussolni.
A bagdadi Abu Graib börtönben történt emberkínzások képei bejárták a világsajtót, csak úgy, mint a hadiszai vérengzés után készített felvételek. Mindeközben leforgott Paul Greengrass nagyjátékfilmje a szeptember 11-én eltérített, negyedik repülőgépről (A 93-as járat), és – ki más, ha nem - Oliver Stone World Trade Center-e, Nicolas Cage főszereplésével.
Michael Winterbottom (Lidércfény-Jude, Welcome to Sarajevo, Code-46, Ezen a világon) és Mat Whitecross fikciós dokumentumfilmje elnyerte az idei – erősen átpolitizált - Berlini Filmfesztivál Ezüst Medve-díját. Winterbottom és társrendezője invenciózus alkotása azonban messze elmarad a gazdasági menekültek sorsára fókuszáló Ezen a világon című, páratlan szituációs-fikciós doku zsenialitásától. (A BAFTA-díjas road-movie – többek között - 2003-ban megkapta a berlini filmes mustra Arany Medvéjét.)
Napjainkban a guantánamói börtönben négyszázötven embert tartanak fogva, nagyrészt tárgyalás, ítélet nélkül. Közülük hetvenöten éhségsztrájkot folytatnak, így tüntetve az embertelen bánásmód ellen.
Rossz időben, rossz helyen
A Nagy-Britanniában, Pakisztánban, Afganisztánban, Kubában játszódó Guantánamo – Winterbottomot idézve – „részben road-movie, részben háborús dráma, részben pedig rabtörténet”, és bevallottan kampányfilm. Az alkotás négy muszlim fiatalember többéves történetét dolgozza föl. Ruhel, Asif, Shafiq és Monir 2001. szeptember 10. után az angliai Tiptonból Pakisztánba utaznak, hogy részt vegyenek Asif Iqbal esküvőjén. (Asifnak – híven a hagyományhoz - édesanyja keresett-talált menyasszonyt.) Ám útjuk - Karachin, az épp’ bombatámadás érte Kandaharon, Kabulon át – Konduzba vezetett, ahol az Északi Szövetség erői elfogták, majd az afganisztáni Sheberghanban bebörtönözték őket. A fiatalemberek – Winterbottom szerint – pusztán „kalandvágyból” utaztak Afganisztánba; így kerülve a legrosszabb időben a lehető legrosszabb helyre. Az amerikai fegyveres erők Asifot, Shafiq-ot 2002. január 13-án, Ruhelt február 10-én a kubai Guantánamo börtönbe szállították. (Monir – társai nélkül - Konduzban fölszállt egy városból kifelé tartó teherautóra; többé nem hallottak róla. )
|
| Erős aggodalmat keltenek bennünk az FBI csatlósainak elmeállapotát illetően |
A guantánamói Röntgen szabadtéri zárkában, és a Delta táborban - ahol a Bush-kormányzat szerint a világ legveszélyesebb terroristáit tartják fogva - válogatott kínzásoknak teszik ki a három brit (!) állampolgárt. Így kívánják kikényszeríteni belőlük a vallomást: ők láthatók egy 2003. májusában előkerült videófelvételen Osama Bin Laden és Mohamed Adda - a szeptember 11-i gépeltérítők vezére - társaságában. A férfiakat két év fogság után, 2004. március 5-én szállítják haza Angliába, ahol a londoni terrorizmus elleni alakulat hallgatja ki őket, majd másnap – ejtve az ellenük fölhozott vádakat – szabadon engedik őket. Shafiq bizonyítani tudta, hogy a Curry nevű elektronikai üzletláncnál dolgozott. Asif és Ruhel ügye azonban abszurd és tragikomikus: priuszuk volt; így az FBI számára is megnyugtatóan igazolni tudták, a nevezett időben nem lehettek Osama Bin Ladennel és Mohamed Addával.
Meghiúsult vakáció
Winterbottom-Whitecross filmje fölényes szakmai tudással keveri a dokumentum-felvételeket és a – többségében – játékfilmes elemeket, rutintalan-kezdő színészekkel a főszerepben. A művet meg-megszakítják a Ruhel Ameddel, Shafiq Rasullal és Asif Iqballal készített, ijesztően neutrális interjú-részletek. Egyebek mellett végtelenül letisztult, távolságtartó beszámolóik eredményezhetik, hogy a Guantánamo közel sem kelti a nézőben azt a katartikus, fölkavaró hatást, mint az Ezen a világon (a peshawari Shamshatoo menekülttáborból Londonba utazó-vágyó afgán Jamal és Enayatullah odüsszeiája).
A 2001-ben mindössze tizenkilenc éves Ruhel, Asif, és a huszonhárom évével korelnök Shafiq egyfajta fejlődéstörténetként élik meg, látják-értelmezik pokoljárásukat, a velük történt – eufemizmussal élve -- testi-lelki megaláztatásokat. A fiatalemberek a brit-angol „understatement” egyedülálló stílusát idézve adják elő a történteket: egy békésnek induló, mókás vakáció – némely kellemetlenségek, bosszantó események miatt – végül meghiúsult. Ugyanakkor, az alkotók rendkívüli hitelességgel rekonstruálnak bizonyos, sokkoló történéseket – ebben oroszlánrész jut a kitűnő Marcel Zyskind operatőrnek. (Így: a sheberghani és a guantánamói börtönben történt pszichikai, fizikai kínzások. Vagy, amikor az Északi Szövetség csapatai Kandaharban megkötöznek, majd vászonból, illetve légmentes fémből készült konténerbe zárják hőseinket, több száz fogollyal együtt. Utóbbi jelenet kísértetiesen emlékeztet az Ezen a világon talán legmegrázóbb epizódjára.) A Guantánamóban az FBI, az angol, amerikai elit alakulat, és az SAS emberein lesz úrrá a hisztéria. A kihallgatási jelenetek különösen erős aggodalmat keltenek bennünk az FBI csatlósainak elmeállapotát illetően; olybá tűnik, mintha bevetésük előtt agymosást végeztek volna rajtuk.
Winterbottom és Whitecross nyomasztó alkotása bemutatja, hogyan tör be a politika a váratlan eseményeket kivédeni képtelen ember legprivátabb életébe; hogyan leszünk-lehetünk áldozattá. A Guantánamo mindemellett kegyetlen látlelet a manipuláció természetéről és működéséről – függetlenül az aktuálpolitikai eseményektől. A brit alkotópáros bátor munkája a kiszolgáltatottság filmje. Alkotásuk héroszokká avatja egy nemtelen-egyenlőtlen küzdelem főszereplőit, akiknek túlélési stratégiája a méltóság megőrzése.
