Hervadó virágok – Broken Flowers
Don Juan virágcsokorral
Bemutató: 2005. október 6.
1-1 / 2
Hervadó virágok – igazi ó-hollywoodi cím, mintha csak a Griffith/Lilian Gish klasszikus, a Letört bimbók folytatása következne, Jarmusch filmjében azonban nyoma nincs semmiféle ódon hangulatnak. Pedig a melodramatikus alaphelyzet bőven adna rá módot, egy öregedő Don Juan tér vissza - húsz év múltán - hajdani szeretőihez. Pontosabban ahhoz a négyhez, akik okkal gyanúsíthatóak azzal, hogy ama titokzatos rózsaszín levél szerzői lehetnének, amely megbolygatta Don Johnston (Bill Murray), a visszavonult szívtipró rezzenéstelenül unalmas és problémamentes életét.
Jarmusch hősei általában ugyanoda jutnak vissza, ahonnan elindultak, filmjei peripatetikus filmek, nem nagy megvilágosodásokkal járnak, hanem körkörös elmélkedéssel, halovány, de hasznos illuminációkkal. Jarmusch nem drámai alkat, hősei sem azok, filmjeiben az akciónál mindig fontosabb a kontempláció, nála még a bérgyilkos is rezignáltan szemlélődő filozófus.
Ha a melodrámai alaphelyzetből kivonjuk a szenvedély forrongását, nem sok marad, vélhetnénk, de telibe tévedünk, a minimalista Jarmuschnál (és a pókerarcú Murraynél) minden rezdülés számít, minden lépés izgalmas,
akár a sakkban. Persze, kit érdekel ma már a sakk, a póker vagy az irodalom, csak azt vesszük észre, ami a képünkbe robban. Régen azt hívták unalmasnak, ami nem tud mit mondani választott tárgyáról, vagy nem találja a történetéhez illő tempót, ma már minden „unalmas”, amihez két lépésnél többet kellene előre látni és gondolkodni. Jarmusch egyik hibát sem követi el, története szellemes és izgalmas (már ha nem grandiózusan viharzó romantikus érzelmeket várunk, hanem pontos jellemrajzot).
Hervadó virágok - lankadatlan érdeklődés? |
Négy női karakter, négy különböző életút, négy eltérő reakció a váratlanul megelevenedő múltra: Laura (Sharon Stone), akivel akár húsz év múltán is újra lehetne kezdeni, a szelíd Dora (Frances Conroy), akivel szintén, ha nem vágott volna el kíméletlen tudatossággal minden visszautat valaha volt mondén énje felé, a pikírt Carmen (Jessica Lange), aki rövid úton lerázza magáról múltja kellemetlen szemtanúját, és végül Penny, a húsz éven át fortyogva lávázó harag.
Négy elcseszett élet. És mi a helyzet az öregedő, depressziós Don Juannal? Jobban ő sem jön ki a kényszerű múltba révedésből. A díványán naphosszat életuntan heverő férfi a csábító karikatúrája inkább, semmint Don Giovanni tengerentúli alteregója. Az étvágytalan csábító maga a perfekt önellentmondás, a csábító nem annyira adottságaival, szépségével, képességeivel hat, hanem a benne lobogó tűzzel, azzal, hogy minden nőt megkíván. Don Juan nem játszik, igazán szeret – egészen a beteljesülésig. De egy perccel se tovább.
A Hervadó virágok csábítója egy ponton kifejti a filozófiáját: „A múlt mindig múlt marad. A jövő, akármit hoz is, még nem jött el. Csak a jelen van.” A magabiztos csábító kalkulál így az ige- és életidőkkel, csakhogy a mának élni csak akkor lehet, ha nem áll meg az idő egy végzetes kedden vagy csütörtökön. Bill Murray ugyanúgy belefagy az időbe, mint ahogy az a Groundhog Day-ben egyszer már megtörtént vele.
Helyre tudja-e zökkenteni a kificamodott időt? Aki figyelmesen nézi a Hervadó virágokat, jó eséllyel megtippelheti.
- 1. Hervadó virágok – Broken Flowers
- 2. Hervadó virágok (szinopszis)
1-1 / 2