Ikrek

Pszichorasszizmus

Bemutató: 2004. március 25.

Az Ikrek főhőse az utóbbit választotta. Ő Lars a vásárlók kedvence, akit még Allah is bolti eladónak teremtett. Idén már negyedszer lett a hónap legjobb dolgozója, egyetlen aprócska rossz szokása van csak: előszeretettel nyúlja le az ipari kamera által rögzített szalagokat. Mint később kiderül, csakis Julie-t, a házában lakó szomszéd lányt nézi meg újra meg újra, ahogy kopasz barátjával Sörennel nap mint nap betérnek a boltba és szemlátomást nagyon boldogok. Lars szőke hajú, fehérbőrű anyjával él együtt, aki annyira retteg az egyedülléttől, hogy magatehetetlen vénasszonyt tettet, így legalább Lars törődik vele. Tolószékes zsarnokként ellenőrzi fia életének minden mozzanatát.

A közepesen beteg anya-fiú viszony, azáltal, hogy Lars ázsiai, egy új értelmezési réteggel gazdagodik. Az európai kasztrendszerben az érinthetetlent meg lehet érinteni, sőt a beteg psziché szolgálatába lehet állítani, mint tünetmentesítőt. Érzelmi és/vagy szexuális rabszolgává tehetjük a kis pakisztáni bevándorlót, és bármilyen szörnyen hangzik, ezzel még jót is teszünk vele, hiszen így valamiféle megalázó interakció létrejöhet közte és a felsőbbrendű őslakosok között.

Ez történik itt is, Sören meghal, Julie próbálja feldogozni a traumát, de nem sok sikerrel. Aztán egy nap összerogy a boltban és Lars hazaviszi, és ezzel el is indul egy csiki-csuki játék a két főszereplő között. A lány láthatóan menekülne a valóság elől, és mivel a halott kedves, és a bolti eladó fiú ugyanolyan karórát hord, elég utóbbit kopaszra borotválni és máris megvan Sören hasonmása. Lars pedig dilemmázhat: végre megszabadulhat a mama uralma alól, és azt a nőt dughatja, akire eddig ipari kamerás felvételeket nézegetve rejszolt. Ehhez mindössze abba kell belenyugodnia, hogy a lány másvalakinek gondolja őt. De vajon annyira nagy probléma ez? Hisz Lars valóban személyiség nélküli másodrendű állampolgár volt, mielőtt a lány sérült pszichéje által kreált pszeudó-világban főszerepet nem ajánlottak neki. Hogy Lars mit választ azt nem árulom el, de igazából nem is érdekes, hiszen ilyen történetet már sokat láttunk.

Az Ikrek két dolog miatt érdekesebb, az átlagos „segíts felebarátod pszichopata önhazugságát valóra váltani és Isten/Allah is megsegít” típusú történeteknél. Az egyik a fönt említett, bevándorló-befogadó tematika, mely azonban nincsen kijátszva, lehet, hogy benne sincs a filmben, csak az én szememet csípi. Lars tökéletesen beszél dánul, származására soha senki nem tesz megjegyzést, csak a bőrszíne más. Persze azért Julie jómódú szülei húzzák kicsit a szájukat, de a koppenhágai elit az Idióták óta tudja már, hogy az ilyen kérdésekben kuss a neve, és ennek megfelelően csak a papa hőbörög egy kissé.

A másik a képi koncepció, mely az esetlegesség látszatát tökéletesen fenntartva babrál ki nagyon a nézővel. Eleinte úgy tűnik sima elidegenedés-filmet látunk, szépen komponált, statikus fix plánokkal. Aztán belép a képbe az ipari kamera, mely valamilyen furcsa módon nemcsak a tényleges kamera egyetlen beállításából mutatja a boltot, hanem ráközelíteni és mozgást lekövetni is képes. Ehhez jön harmadik rétegként a videókamera, mely a végzetes autóbaleset előtti utolsó pillanatokat rögzíti és negyedikként a szubjektív kamera, mely annyira feszes, hogy valóban a szereplő fejére erősített felvevő érzetét kelti. Közben a szép statikus kompozíciók is megdőlnek, hőseink átmennek videóba a film pedig elszálltba.