Iszka utazása

Nagy találkozás

Bemutató: 2007. november 22.

Árva korunkban

Bollók Csaba a zavarba ejtően enigmatikus, Alain Fournier-regény ihlette, kudarcos Miraq után a romániai Zsil völgyében forgatta legkevésbé sem titokzatos alkotását. A rendező-forgatókönyvíró műgondról árulkodó szenvedélymunkája egy közel öt évvel ezelőtti, véletlenszerű, katartikus találkozás – üdvös - következménye. Elhagyott-régi kastély, baljós bálok, enerváltan kódorgó – és az eltűnt időt kutató – spleenes főhős helyett az alkotó egy összeomlás szélén álló bányavidéket, árvaházat, viskókat, hulladékvasat és köveket gyűjtő, kolduló gyerekeket, a kiúttalanság elől az alkoholhoz menekülő felnőtteket, végtelen szegénységet mutat. Az örök jelenben - mivel a nyomor és az árvaság örök -, többségében amatőrszereplőkkel.

Bollók dokumentarista, Dogma-hatású nagyjátékfilmjét címszereplője - a tizenéves, fiús alkatú, a magyart törve beszélő - Varga Mária gyermekkora inspirálta. (A direktor 2002. tavaszán találkozott a hulladékvasat gyűjtögető kislánnyal.) Kétségtelen, Varga Mária (azaz, Bollók Árvácskájának) sorsa elementáris, fölszabadító hatást gyakorolt a rendezőre. Erről tanúskodik minden egyes képkocka, a direktor alkotói attitűdje, és az általa elsajátított – számára teljességgel újszerű – filmnyelv. Alapvetésem, hogy ez a megtalált hang igaz, őszinte, ezért egyetlen szólamban sem cseng hamisan. Mindezt azokban a pillanatokban sem gondoltam másképp, mikor az volt a benyomásom, ezt a tisztán elénekelt, végtelenül keserű dalt – vagy annak bizonyos részleteit – mintha már hallottam volna; mástól, másképpen.

Bollók nem katasztrófaturistaként, vagy ámuldozó idegenként mozgott a Kárpátok bányavidékén

Az opus talán legnagyobb erénye, hogy Bollók nem katasztrófaturistaként, vagy ámuldozó idegenként mozgott a Kárpátok bányavidékén; ez a helyszín számára nem szánalmas díszletváros. Éppen ezért: árvaházban, iskolában, vásárban, utcákon megtalált gyerekszereplőit sem tekinti furcsa, egzotikus lényeknek – akiket miután megpiszkált, majd kipréselte belőlük a kevés boldogságot, sok fájdalmat, a megszerzett zsákmánnyal előkelő idegenként messzire rohan.

„Az élet szép. Élni kell.”

Bollók Csaba úgy fogalmazott egy, a filmhu-nak adott interjúban: „A művészetet kidobtam az ablakon.” Noha az állítást érteni vélem, úgy hiszem, a kijelentés némiképp radikális. Az Iszka utazása ugyanis klasszikus filmes toposzok tárháza. (Lásd: álmodozás a tengerről; hamis apakép; hosszú vonatút; tengődő alkoholisták; gyónás; országúton bandukoló gyerek; egymástól elszakadó „szerelmesek”; a hőst messzire szállító, nagy fekete kocsi, kriminális alakokkal, etc.) Noha ezek a – gyakran szürreális – témák szépen illeszkednek a filmbe, tompítják annak érzelmi erejét - mivel nem lesznek többek közhelyeknél. Szívszorító, hogy - az emberkereskedelem és a gyerekprostitúció kivételével - mindaz, amit sablonnak érzek, gyaníthatóan Varga Mária eddigi életének mozaikdarabkája. Bizonyos epizódokban egyértelmű, hogy a kétségbeejtő, kilátástalan valóság és Iszka lassan fölépített fantáziavilága között hatalmas a szakadék. Megrendítő jelenet, mikor az egyik bányász (a kiváló Bogdán Zsolt) rezzenéstelen arccal mondja el a kamaszlánynak: „igazi” apja nem Spanyolországban él (ahogyan Iszka állítja), hanem légsújtás következtében lelte halálát, miközben bányásztársaival egy arany fülbevalót keresett. Ez a néhány perc – túl a dramaturgiai jelentőségen – azért alapvető, mert fölfeslik: a főhős nem azért tűnik közönyösnek, mivel együgyű, vagy patologikusan naiv, hanem mert az álomvilág – ideig-óráig – menekvést, védelmet nyújt számára az elviselhetetlen jelenben. Ez a megátalkodott, már-már csehovi tűrés akkor sem múlik el, amikor Iszka egy teherhajón utazik, több gyereklány társaságában; akiket három-négy férfi „tör be”, mielőtt eladnák őket prostituáltnak. (Ez a befejezés kissé kiábrándított, ugyanis a történetmesélés szempontjából az egyik legkézenfekvőbb megoldásnak tűnik.)

Volt bátorsága végrehajtani egy vakmerő-kockázatos művészi fordulatot

Bollók Csaba munkája nem reveláció erejű mű, ám jó néhány csodás, megrázó pillanatot tartogat. A kézikamerával dolgozó Gózon Francisco operatőri teljesítménye – újfent – nagyszerű. A jelentős alkotói erények közé sorolom, hogy a rendező föltűnő képességről tanúskodik a színészvezetés terén, és hogy igen biztos az ízlése. Iszka-Varga Mária egyértelmű, boldogító fölfedezés. A producerként is tevékenykedő Csere Ágnes színészi jelenléte mindig ámulatba ejtő.

Mindenekelőtt azonban: Bollók birtokában van egy olyan tulajdonságnak, amely bár még senkit sem avatott – önmagában – képességes, kiváltképp sikeres filmes alkotóvá, számomra mégis megkerülhetetlen. Bollók Csaba felelősségteljes, érzékeny ember (másodsorban: filmkészítő).  Egy emberi találkozás - amely akár provokációnak is tekinthető - előhívta, kikényszerítette belőle a változtatás igényét, és volt bátorsága végrehajtani egy vakmerő-kockázatos művészi fordulatot.

Bollók Csabánál – úgy tűnik - új időszámítás kezdődött.