Kényszerszünet

Szívzűrök

Bemutató: 2005. április 14.

"Befűzés" közben

A felütés – szó szerint – kíméletlenül kemény. Egy szupermarketben dolgozó fiatal pénztáros lány éppen hagyná magát befűzni a keményen nyomuló borostás, tetkós, fülbevalós ír csődörtől (Colin Farrell). A lány nyitott, hamarosan a kassza is, és udvarlásból orrba vágásba váltó Lehiff így nyomatékosítja, hogy szavai közül melyeket érdemes komolyan venni. Ám az éber biztonsági szolgálat résen van! Lecsapnak, és beindul a punkos-szívlapátforgatós-autórablós üldözés.

Colin Farrell meggyőző, mint a kisváros pitiáner tolvaja, és amint feltűnik a hely legfontosabb közösségi fórumán, a pubban, valahogy nem szeretnénk az útjába kerülni. Még szerencse, hogy ott a rend éber őre, tipikus kemény zsaru, aki az utcán tanult aljas fogásait használja. Tudatosan megkeményített szívén csak a kelta zene tud hajszálrepedéseket találva beszivárogni, és őszinte érzelmeket gerjeszteni.

Nem gengszterfilmről van szó! A Kényszerszünettel szépen komótosan bebarangolhatunk egy kisvárost, ahol egy idő után hamar ismerős lesz mindenki, és vele együtt mindennapi problémái, komplexusai, félelmei és ritka, gyorsan múló győzelmei is. Felszállva a helyi járatos buszra rutinszerűen acsarkodó sofőr és utas szekálja egymás. A buszon utazik anya és a rosszul sikerült párkapcsolata miatt a világtól, de elsősorban a férfiaktól elforduló, slamposodó lánya. (Őt Shirley Henderson alakítja, akit a Titanic fesztiválon vetített Jégbe fagyva főszerepében is láthattunk.) 

Majd anya és másik lánya beszélgetnek arról, hogy utóbbi barátjának javaslatára éppen szüneteltetik kapcsolatukat, és az így keletkezett űrt jól kitölti egy 45 körüli bank menedzser. Eközben az ejtett srác és barátja tovább süllyed a depresszióba, ráadásul a munkájuk, egy helyi szupermarket-bányában végzett gályázás sem kecsegtet sikerélmények sorával. Az állandóan basáskodó főnök minden alkalmat megragad, hogy hatalmát éreztesse az alkalmazottakon, akikből engedelmes beosztottakat akar nevelni.

Kisvárosi junkie nyomában

A drill nemcsak a buszsofőrök vagy a bevásárlóközpontok alkalmazottainak életét fenyegeti elszürküléssel, hanem a szellemi munkát végző helyi tévériporterét is, aki a körülményekhez képest nagy és ütős sztori után kutat, majd mikor megtalálja, kénytelen ejteni, mert főnöke túlságosan is erősnek tartja. Végül némi noszogatás után összekapja magát, és a helyi kemény zsarut követve elkészíti azt az anyagot, amitől visszatér az önbecsülése.

A helyi szupermarketben is kitör a forradalom, de a lélek pillanatnyi felszabadulására gyors kijózanodás következik.

Az állásukat vesztett főszereplők a helyi desperádóval szövetkeznek, hogy egy bankrablással hozzák egyenesbe magánéletüket. A kudarc szinte biztosra vehető, hiszen az addig történteknek mondana ellent, ha egy ilyen huszárvágással minden megoldódna. Mivel „hőseink” nem tudnak magasra ugrani, nagyot sem bukhatnak.

A hétköznapok szürke hömpölygésében akad valódi újjászületés, lélekemelő egymásra találás is. Némely sors úgy zárul, mint a tündérmesék. A kortárs orosz irodalomban Vlagyimir Szorokin A jég című könyvében a Fény Gyermekei jégfejű csákányokkal keltik életre testvéreik alvó szívét. A Kényszerszünet hétköznapifigurái azonban nem fordulnak ilyen radikális megoldáshoz, nem a földi életen túli abszolút valóságot és szeretetet keresik, még itt a földön, a kisvárosban akarnak boldogulni. Ettől szerethetőek.