sex hikaye

Kígyók a fedélzeten

A kígyóbűvölő gyenge napja

2006. október 13. - Herpai Gergely

Bemutató: 2006. október 12.

1-1  /  2
Kígyók a fedélzeten
Samuel L. Jackson: a fekete színész neve hallatán szinte pavlovi reflexként idéződik fel a hozzá kötődő két Tarantino-film, a Ponyvaregény és a Jackie Brown. Jacksonhoz annyira hozzánőtt ez a két szerep, hogy még a Star Wars filmek Mace Windujaként sem tudta teljesen levetkőzni a Tarantino-stílt.
 
 
 
 

Ezek után nem meglepő, hogy a Kígyók a fedélzeten csak róla szól: elég egyetlen, igazából nem is túl szellemes, de a film amerikai premierje óta mégis emblematikussá vált beszólás („most már elegem van ezekből a kib*szott kígyókból ezen a kib*szott repülőn!”), hogy a nézőközönség nekividultan röhögcséljen.

Ha leszednénk Jacksont a gépről, csak egy átlagos akciófilm maradna


Persze kár is lenne tagadni, hogy Jackson hihetetlenül eredeti egyéniség és szinte bármilyen filmet képes elvinni a hátán, ez alól pedig a Kígyók a fedélzeten sem kivétel. Ha viszont leszednénk Jacksont a gépről, nem maradna más, mint egy átlagos akció-filmvígjáték, amely ügyetlenül dülöngél a hipergagyi kaland, horror és katasztrófafilm és önmaga szellemes paródiája keskeny választóvonalán.

A film sztorija pontosan arról szól, amit szándékosan egyszerű címe jelez: kígyókról egy repülőn. (A film eredeti címe Snakes on a Plane) A repülőre két kőkemény zsaru (az egyik Jackson) és egy hírhedt bűnöző elleni vád tanúja száll fel. A tanúskodást megelőzendő, a maffiavezér mérges kígyókat csempész a fedélzetre, majd feromonokkal megvadítja és szabadon ereszti őket azzal a céllal, hogy a repülő lezuhanjon és a tanú is ott pusztuljon.

A további cselekmény egyszerre emlékeztet az Airport-filmekre és azok paródiájára, az Airplane-re, illetve a B-kategóriás horrormozikra: a kígyók elszabadulnak, egymás után ejtik áldozataikat, a gép több helyen megsérül, kitör a pánik. A mérges hüllők a lehető legváltozatosabb módon és helyeken marják meg a repülőn utazó szerencsétlen áldozataikat és a halálesetek szándékosan eltúlzottak és közönségesek, így a néző önkéntelenül is csak röhög rajtuk.

Unalmas és közepesen megrendezett katasztrófafilm


Amikor azonban elfogynak a groteszk halálnemek, vagy Jackson éppen nem játszik szószátyár „ponyvalegényt”, és a humor helyét az „izgalmak” veszik át, akkor a film unalmas és közepesen megrendezett katasztrófafilmmé silányul, nem túl félelmetes és nem igazán jól animált számítógépes kígyókkal, illetve az Airportok sablonjait használó repülőgépes jelenetekkel, szereplőkkel.

Aki él-hal Jackson vicces, odamondogatós feka dumájáért, az azt fogja kapni a pénzéért, amire számít, akinek viszont ennyi kevés, az inkább egy biztonságosabb járatra váltson jegyet.



Címkék

premier , kritika


1-1  /  2

nka emblema 2012