Kísértések
A Kísértések döntéshelyzetben levő Marcija látszólag egyáltalán nem a küzd semmilyen egzisztenciális kérdéssel, nem töpreng, nem marcangolja magát, hanem borzasztó könnyedséggel sodródik egyik kalandból a másikba, és éppen ettől lesz természetes és emberi az ő története. A lázas nyugtalansága, amivel a körülötte levő világot kutatja, rugalmassága, amivel a különböző szerepeket próbálgatja, pontosan illik egy jó nevelést kapott, intelligens és vagány ifjú útkereséséhez. Marcit tipikus, hadd ne mondjam, archetipikus figurák veszik körül, akik különböző irányba terelgetik és különféle elvárásokat támasztanak vele szemben. Marci eltéphetetlenül szoros kapcsolatban van az őt egyedül nevelő édesanyjával, féltékenységtől dühödt és ellenséges viszonyban anyja szeretőjével, egyszerre kíváncsian és ironikusan közeledik tőlük távol élő édesapjához, a házasság és a felszínes együttjárás között ingadozik barátnőjével, professzorát a tudományos karrierjét egyengető homoerotikus mester-tanítvány viszony fűzi hozzá és végül ambivalens, atyai-szerelmi viszonyba áll egy serdülő cigánylánnyal. Ezek a típusok teljesen konkrét, egyénített személyiségek formájában jelennek meg a vásznon.
Sokat köszönhet a film a remek színészeknek: Básti Juli a szeretője és fia között őrlődő, megfáradt üzletasszony, Derzsi János az eldurvult, nyers és kissé hóbortos TSZ-elnök, Gazsó György a meleg hangú, aggódó, elpuhult professzor, Seress Zoltán a „mostohafia” kirohanásait ironikus távolságtartással figyelő, jómódú szerető és Kovács Juli az érzékeny, vad és ragaszkodó kislány alakját egyaránt átélhetően, részletgazdagon adja elő. A Kísértések azonban Marci figuráján áll vagy bukik. A színésznövendék Miklós Marcellnek ezt a nehéz kulcsszerepet sikerült könnyeden és természetesen előadnia, úgy, hogy közben egy sajátos személyiség is kirajzolódik.
De nemcsak a figurák elevenek, a jelenetek is nagyszerűen működnek a filmben. A Kísértések tele van humorral, miközben a háttérben ugyebár súlyos egzisztenciális problémák húzódnak. Felejthetetlen a hagymapucolás jelenete, amikor Marci a cigányokkal a kislányra alkuszik, de az is, ahogy csokornyakkendős professzora állandóan sütizik, és az, amikor a semmin sem csodálkozó apa fizetés nélkül felveszi fiát dolgozni a lepukkant TSZ-irodában. És még hosszan sorolhatnám, ugyanis ilyen laza, görcs nélküli humort csak a fiatalok filmjeiben lehetett eddig látni.
Az ezer szállal a valósághoz kötődő útkeresési történeten éppen csak átcsillan a nem mindennapi fénye. Pontosan attól tud éles lenni ez a csillanás, hogy alapvetően a valóságban gyökerező történetbe hasít bele. A történet egyszerűsödése mellett a látványvilág is lazábbá és hétköznapibbá vált. Medvigy Gábor páratlan kompozíciós érzéke a szépen világított fekete-fehér képeken és a hősökhöz közelebb férkőző, visszafogottan színes kézikamerás képeken remekül érvényesült. Nem véletlenül ítélte neki a Koltai Lajos vezette zsűri az idei Szemlén a legjobb operatőri munka díját. Ahogy Kamondi Zoltán rendezését is teljesen jogosan jutalmazta a zsűri Budapesten. A Kísértések átgondolt és nívósan kivitelezett film, igazi kiugrás Kamondi pályáján.
Pro: Nagyszerű színészi alakításokkal elevenné varázsolt, humorban bővelkedő, igényesen fényképezett film, amely mértéktartással nyit csak a metafizikai távlatok felé.
Kontra: A magyar filmben mostanában uralkodó divathullámot követve a cigányok kizárólag a mágikus tudás, a szenvedélyes élet letéteményeseiként lépnek fel a filmben.
