Lakótársat keresünk
Már eleve nem kispálya hat emberrel megosztani egy albérletet, de ha ráadásul a lakótársak különböző nyelveket beszélnek, s különböző kultúrákat képviselnek, az további helyzetpoénokra sarkallhatja a Sorsot. Vagy épp a filmkészítőket. Persze a kellemesen átélhető Káosz mindig vonzóbb, mint az unalmas Rend. Különösen, ha mindezt belehelyezzük a déli hévvel fűszerezett katalán mindennapokba.
Cédric Klapisch nem a gimnazista éveket feldolgozó
Fiatalok veszélyben folytatásának szánta az eredetileg
Spanyol fogadó címen futó
Lakótársat keresünket, inkább csak újabb kihagyhatatlan lehetőséget látott a diákélet szépségeiben, de hogy azért semmi ne legyen egyszerű, az egyetemista lét „elviselhetetlen könnyűségét” megtoldotta eggyel, s belevetette magát az Erasmus program kaotikusan vonzó világába. A cserediákságnak még csak a kezdete az a halom papír, nyomtatvány, igazolás, dokumentum, ami akár egy szélesvásznat is betölt. A bonyodalom csak eztán következik. A több mázsányi csomaggal lavírozó Romain Duris (Xavier) épp oly tágra nyílt szemekkel bolyong Barcelona utcáin, ahogy egykor a Bolond idegenben tette a romák között. A tapasztalatszerzés kissé nehezített pályáján a nagybetűs, öltönyös, nyakkendős Életre kéne felkészülnie, az odáig vezető út azonban rögtön egy bábeli kommunával kezdődik. S hiába a hippi jelent szorgosan ápoló anyuka, főhősünk, a Teljesen Átlagos Francia Diák, némileg megszeppenve áll a
Sekély sírhantot idéző felvételi kérdéssor előtt. Ez persze csak az első megrázkódtatás. Az őt körülvevő sokszínű népség jellemformáló impulzushalmazában nehéz eligazodni. A lakótársakon kívül még ott van a sznob francia orvos, akivel normális esetben Xavier sohasem állna szóba, az orvos elegáns, unatkozó, introvertált felesége, aki csak arra vár, hogy valaki a ruhájával együtt lefejtse róla a gátlásait, a törzsasztal mellett tevékenykedő helyi kedvbrigád, no meg a vonzó jóbarát, akiről miután kiderül, hogy leszbikus, csábtanári szerepkörre vált. Természetesen a sorból nem hagyhatjuk ki a mediterrán forgatagba enyhe sértődöttséggel csöppenő francia barátnőt, akit az akkor még az A
melie világsikere előtt álló Audrey Tautou alakít, mint mellékszereplő. És ha már mellékszerep: maga Erasmus is feltűnik egy röpke zaklatott flash erejéig.
Noha a filmnek nem sikerül végig megőriznie azt a sodró lendületet, amit a latin káosz felelősei diktálni szeretnének, s az itt-ott brilliánsan kihasznált helyzetpoénokat időnként nem köti össze ugyanaz a virtus, a már a
Csillagok háborújában is felhasznált numerikus kamera jó szolgálatot tesz a képi trükkök és jól alkalmazott gyorsítások terén. Szintén a fiatalos lendület képviseletében fokozza a tempót a Daft Punk és a Radiohead zenéje. Kerek egészet tán így sem alkot Karlovy Vary közönségdíjasa, de miért is várnánk ezt el a Káosz szórakoztatásra szánt filmjétől?
