Lebegés

Bűnbánók keringője

Bemutató: 2004. február 5.

Ed Solomon rendező, ki mindeddig kizárólag kellemes forgatókönyveivel [Men in black(1997), Charlie angyalai(2000)] szerzett hírnevet, most egy olyan filmet kínál közönségének, mely elsősorban hangulatával kívánja kárpótolni a nézőt a történet naiv gömbölydedségéért. A már-már meditatívnak mondható film főszereplője, Manuel Jordan [Billy Bob Thornton – Szörnyek keringője(2001), Az ember, aki ott se volt(2001), Kegyetlen bánásmód(2003)], nem várt szabadulását követően megpróbálkozik a lehetetlennel: az okozott kárral megegyező nagyságrendű értéket vinni annak az embernek az életébe, kinek az életét már egyszer tönkretette. Lehetséges-e mindez? – kérdezhetjük mindannyian már a film legelején, az intenció ismeretében. Aligha. Miután az idő nem egy könnyen csavargatható rubicon, vagyis az ok-okozatiság megfordításához – előre sejthetjük – Manuel sem lesz elég furfangos, így mindenképpen meg kell elégedjünk holmi félmegoldásokkal. Nézzük csak: a bűn beismerése és megbánása végül is megoldottnak tekinthető. Azonban ahhoz, hogy a „károsult” Adele Easelyt [Holly Hunter], kinek öccsét Manuel egy rablótámadás alkalmával megölte, megsegíthesse, leginkább a véletlen és a tökéletes valószerűtlenség játszik sajna közre: Adele fia (ki feltehetőleg bátyja emlékére neveztetett ugyancsak Abnernek) hasonló helyzetbe keveredik mint főhősünk (még anno), vagyis kis híján egy értelmetlen gyilkosság alanyaként kerül amúgy Manuel még szinte ki sem hűlt cellájába, ha nincs éppen Manuel, a megmentő, ki egy „óvatlan” pillanatban kimenekíti felelőtlen helyzetéből.

Jótettekben egyébként sincs hiány. A szabaduló Manuel szállásadója, Miles Evans [Morgan Freeman] maga is nagy sumák, a különbség közöttük éppen csak annyi, hogy lelkiismeretét a bűntett helyszínétől távolabb szeretné gyógyítgatni: diszkó-menti hittanórákat tart a környék elveszett fiataljainak a parkolásért cserébe. A fiataloknak ugyanakkor kevesebb kényszerük van a moralizálásra, így a foglalkozások többnyire félsikeresnek sem igen mondhatók. Mindenesetre a két férfit (Milest és Manuelt) valami láthatatlan kapocs köti össze, igazából ők tudják, hogy miért! És van persze a történetben egy Sofia Mellinger [Kirsten Dunst] is, aki alkoholistába hajló, egykor fényesebb napokat megélt édesanyja mellett éli könnyed életét, mely leginkább a diszkó rendszeres látogatásában, és a napi drogfogyasztása szinten tartásában tetőzik. A lány igazán helyeske (szerintem), így minden férfinéző legnagyobb gyönyörűségére szolgál majd, hogy egyre inkább a börtönviselt hősünk körül legyeskedik...

Más kérdés, hogy sikerül(t)-e Manuelnek feloldozást nyernie!? Egyrészt, majd a Mennyországban mindenki (aki oda jut és izgatja még akkor is a dolog) megérdeklődheti. Másrészt, akár már most elgondolkozhatunk, hogy egy rossz cselekedetet közömbösíthet-e egy jó? De azon is, hogy ki az, aki leginkább megbocsáthat: a kárvallott, a Mindenható, vagy mindenki önmagának, saját lelkiismerete szerint?! Persze a mozi után akár (gondolkodás helyett) hazamehetünk aludni is, viszont a lőfegyverektől jobb, ha mindenki távol tartja magát!