Maradok!

Diane Kurys sokévnyi „komolykodás” után belecsapott a vígjátéki húrokba, rázoomolt a házasság csapdáira, mókás kedvét pedig olyanokkal osztotta meg, mint Sophie Marceau, akiről már majd elfeledtük, hogy tud komédiázni is, Vincent Perez, aki elbűvölő Tulipános Fanfanból mogorva harmincas férjbe ment át, és Charles Berling, akire ezúttal a szerető szerepe jutott. A koktél hatásos, de nem száll a fejedbe, inkább megáll a rekeszizomnál.

Diane Kurys, a hajdani színész, egészen az 1998-ban készült Az évszázad gyermekei-ig, hasonlóan Truffaut önéletrajzi ihletésű filmszériájához, elsősorban saját személyes problémáinak filmi feloldásával foglalkozott. A szerelem és válás nagy kérdései ugyan előkerülnek a Maradok!-ban is, mégis úgy tűnik, a rendezőnő ezúttal sokkal felszabadultabban mer bolondozni a témával. S mivel életében először nem a saját forgatókönyve alapján dolgozik, mind a maga, mind színészei számára nagyobb teret engedett az improvizáláshoz. Sophie Marceau, aki a Házibuli óta csupa komoly szerepbe skatulyázva, újabban pedig rendezőként bizonyítja tehetségét, végre ismét komédiázhat egy keveset. Ebben méltó partnerére talált Vincent Perezben, akivel tavaly a Tulipános Fanfanban már volt alkalma megismerkedni, igaz, akkor még szépfiúi minőségében, és Charles Berlingben, aki a Rizsporos intrikák után igyekezett a romantikus vonalról letérni a vígjátéki felé. Sikerült!

Bertrand egy nemzetközi építkezési vállalat egyik legsikeresebb ügynökeként, folyamatos mozgásban van a világ különböző pontjai között, s miközben egyre újabb légikisasszonyokkal próbálgatja a félrelépés elviselhető könnyűségét, felesége, Marie-Domenica amikor épp nem férje maximális kiszolgálásán munkálkodik, unalmában hetente átrendezi a hitvesi fészket. Mindez így folytatódna életük végéig, ha Antoine, a bohém forgatókönyvíró, megjelenésével „át nem írná” a történetet. Marie-Domenica az új szerelemben átlépi saját korlátait, s szerencsétlen penészvirágból igazi ünnepelt szépséggé, mi több, sikeres nővé avanzsál. Mindeközben Bertrand metamorfózisa éppen fordított, mert látszatélete tökéletes összeomlását követően először elhagyja magát, majd elkezd egészen emberi módon viselkedni, amivel nemcsak válni készülő asszonyát, de annak szeretőjét is tökéletesen elbűvöli. A filmes kombinatorika jegyében aztán a különös háromszög elképesztően sokszínű variánsa jelenik meg a vásznon, de ezt maximum csak a nevetőráncok bánják.

Diane Kurys nem hagyott ki egyetlen elemet sem a házasság komikus csapdahelyzetei közül. A zsarnoki férfi és elnyomott, unatkozó felesége vígjátéki alaphelyzet, ahogy az is, amikor a nyúl viszi a vadászpuskát. Amikor pedig a derék tapsifüles egy egész arzenálnyi fegyvert, nevesül a pszichológiai hadviselés kellékeit, dobja be, akkor a rekeszizmok menthetetlenül a komédia áldozataivá válnak. Merthogy a franciák valahogy ezt is komikusabban tudják bemutatni, mint az amerikaiak, lásd: Rózsák háborúja. Feminista film? Nem. Inkább görbe tükör, avagy komikus útmutató a házassághoz. Amíg van nő, és amíg van férfi, azaz amíg a világ világ, mindig is fognak születni effajta történetek a páros élet viszontagságairól. Mi meg ahelyett, hogy sajnálnánk magunkat, nevetünk a tükörbe.