Mementó

A nagy rekonstrukció

Bemutató: 2005. április 1.

Leonard Shelby dönt. Átlag húszpercenként, mivel rövidtávú memóriájából nem tud információkat áthelyezni a hosszútávúba. Ezért arra van kárhoztatva, hogy korunk emberének legnagyobb parája, az állandó döntéskényszer üldözze.

A sajátos lineáris időszerkezetű történet a végén kezdődik, és innen, körülbelül húszperces blokkokban, vagyis Leonard egy „emlékmenetéig” tart. Az egymásba kapcsolódó jelenetekből megtudjuk, hogy a feleségét megbosszulni akaró főhős nem is annyira ártatlan, mint hinnénk. Legtudatosabb döntése, hogy állandó bosszúvágyát, amelyet soha sem felejt, nem hagyja kielégítetlenül, amiből többen is igyekeznek hasznot húzni…

A DVD lemez szokásos extrái közül a rendezővel készült interjú a leghasznosabb. A második egészestés játékfilmjét leforgatott rendezővel egy, a rajongó-mozijáró közönség előtt beszélgetett Elvis Mitchell, az Independent Focus című amerikai sorozat házigazdájaként, amelybe korunk híres rendezőit hívták meg. Itt hallhatunk a filmötlet keletkezéséről, hogy mi izgatta Nolant a történetben. „Érdekes összehasonlítani a múltbeli és a jelenlegi személyiség között űrt, az elfelejtett dolgokat… Ezért nehéz összeegyeztetni a múltbéli és a jelenlegi „Én”-t. Nagyjából így érezhet egy, a harmincadik életévébe lépő ember. Ezért érdekes nekem is a főhős. Kiderül, hogy miben változtunk meg!”

Joe Pantoliano és Guy Pearce Mementó

Szóba kerül még a Nolan első filmje, a Following, amely egy Londonban élő fiatalemberről szól, aki írónak képzelve magát a tömegből kiszúr valakit, majd követni kezdi. Saját magát azzal áltatja, hogy anyagot gyűjt készülő regényéhez, érdekes arcokat keres, pedig valójában a nagyvárosi magány ellen próbál küzdeni.

Hallhatjuk a rendezőt, amit filmjének első fesztiválszereplésére emlékezik, majd az alig több mint húszperces anyag végén rajongói kérdések és az azokra adott válaszok következnek.

A lemez bonuszai között találunk két elsőre kevéssé érdekesnek látszó darabot is. Az egyik a filmhez készített weboldal bemutatása, a másik pedig a forgatókönyv lapjait bemutató fényképgaléria. Hangulatában mindkét extra tökéletesen hasonul a filmhez, így nem annyira információbőségével, mint inkább atmoszférateremtésével kápráztat el. Ugyanez igaz a forgatókönyvre is, amely inkább tűnik egy sebtében elkészített szakdolgozathoz gyártott jegyzetgyűjteménynek, mint egy komoly, egészestés film menetét felvázoló írásnak.