Menjek/Maradjak: Kitántorognak
A téma immáron nem az utcán hever, hanem tranzitokban várakozik, eladja lakását, munkaközvetítőknél szervezi kinti melóját, búcsúbulikat tart és eladja-elajándékozza holmijait. S ha még nem is értünk el a régi NDK-s vicc szintjére („Az utolsó kapcsolja le maga után a villanyt!”), nincs olyan magyar, akinek a környezetében ne lenne ideiglenes vagy akár végleges országelhagyó, emigráns.
A Menjek/Maradjak tekinthető első fecskének. A Speak Easy Project három fiatalember, Józsa László, Imre Loránd Balázs és Hernáth Csaba vállalása, melynek keretén belül egy több helyszínt érintő sorozatban próbálják meg bemutatni a kivándorlás jelenségét pár kivándorló sorsán át. Az első, netes premieren átesett epizód, pilot két New York-i magyart tuszkol a nagyító alá. Két teljesen különböző sorsra nyerünk ezáltal rálátást, Mirjam saját álmát megvalósítani ment amerikai elit egyetemekre, majd vállalt munkát hírügynökségeknél, míg Attila inkább tartozik a tipikus magyar külföldi munkavállalók közé: kénytelen volt külföldre menni dolgozni, mivel ara lett figyelmes, hogy akármennyit dolgozik, nem tud kijönni a fizetéséből. Kint pedig igen, sőt még félre is tud tenni, holott nem agysebész vagy docens, hanem (a szürke zónában turnézó) árucsomagoló.
A két különböző karakter sok tekintetben csábítóan ellentétes, ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson – márpedig a készítők megnyerően laza és könnyen fogyasztható filmje mintha épp a személyiségek varázsától elbűvölve figyelmen kívül hagyott volna pár dolgot. A kivándorlásról a sajtóban, a közéletben keveset tudni pár hangzatos tételen kívül (mint hogy London a harmadik legnépesebb magyar város). Pedig a tényekre, vagy lehetőség szerinti felkutatásukra szükség lenne, hogy kontextusba helyezzük a témát. Hihetetlen érdekes kérdések vetülhetnek ugyanis fel a film témájának hallatán, melyekre kevés a reflexió – jó válasz-e az emigrálás egy ország problémáira? Hogy érinti az emigráns itthon maradt családját, barátait a döntés? Baj-e a külföldi munkavállalás? Hogy változik az identitás a tartós külföldi léttel? Kérdések, melyek óhatatlan alkotói állásfoglalást, és reflexiót követelnének.
Persze egy saját pénzből összehozott dokumentumfilmnek nem szabad túlzott elvárásokat állítani. De az biztos, hogy az interjúkat jobban meg kell szerkeszteni, szigorúbban kell összerakni, mert a filmben túl sok a kalandozás. Túl sok felé indulunk el, hogy aztán a sokszor a félútról visszafordulunk. Ha 30 percünk van, akkor annyira elég anyagot kell összerakni a kellő mélységben, a többiből lehetnek a DVD extrái, vagy fenn lehet a honlapon. Úgy tűnik, a pilot azért nagyon sok tanulsággal szolgált az alkotóknak is, bár nem szerencsés, ha az első epizód egyben az alkotóelvek kísérleti laboratóriuma is.
Dicséret illeti a Menjek/Maradjak-ot a témafelvetés miatt, a mű mindenképp elgondolkodtatja a nézőt, akár a hibáin keresztül is. Felhívás ez keringőre a hivatásos dokumentumfilmes szakma művelőinek is, hisz a jelenség jelentőségét nehéz lenne alábecsülni. Sőt akár a játékfilmeseknek is, elvégre az itthon nem túl nagy visszhangot kiváltó Arany Medve-győztes Fütyülök az egészre, Florin Serban filmje a kivándorlás romániai tapasztalatát vette történetének alapjául – Románia már megtapasztalta, milyen is az, amikor a szülők külhonban idénymunkások, a gyerekeket pedig vagy a nagyszülők vagy az állam neveli.
A Menjek / Maradjak című filmet itt tudod megnézni
