Minden elmúlik egyszer!
Sophie Marceau Beszélj a szerelemről!című filmbjében a férfiak pont olyanok, ahogyan a nők egymást közt elképzelik őket: „egoisták vagy valami mások”, akik beletörődve mondják, hogy „minden elmúlik egyszer”.
 |
A film előzményeként Marceau elhagyta nála jóval idősebb, rendező férjét, gyermekének apját. A lelkiállapot még nem múlhatott el nyomtalanul, amikor a színésznő pénzt kapott a magánéleti válságának filmre vitelére. Nosztalgikusan szenvelegve rajzolta meg a forgatókönyvben nemcsak a saját maga, de a férje képzelt alakját is. A Niels Astrup által játszott férj ábrázolása lett a szentimentalista hangvétel legnagyobb áldozata. A férfi figuráját Sophie úgy írta meg, mintha még mindig nem ismerné őt, nem zárkózottnak, hanem inkább érthetetlennek mutatva. Ezzel Marceau megteremtette az "ahogyan férfiak elképzelik a nőket" jellemábrázolás ellenpárját.
Sophie pocsolyamély apátiája a férjábrázoláson kívül mást is tönkretett: a forgatókönyvre patetikus dialógusok, a vizualitásra giccses képek, a színészvezetésre pedig színpadias mozdulatok a jellemzőek. Az atmoszféra érzékeltetése az egyetlen, ami hibátlanul működik a filmben: a súlyos múlt és még bizonytalanabb jövő atmoszférája.
 |
Az apakomplexus miatt idősebb férjet választó női főszereplő alakjával, Justine-nal pedig Sophie ugyan teljesen kiadja magát, de sajnos ezt nem önmaga teszi, hanem a mesterkélt mozdulatok nagymesterén, Judith Godrechen keresztül.
Összességében tehát elmondható, hogy a Beszélj a szerelemről!-t az rendezte, akinek a főszerepet kellett volna játszania, és arról szól, akinek rendeznie kellett volna a filmet.
