Moziba be: A kiugrott szektás és a fullasztó konfliktus
Heti filmajánló
Az Avatar farkasokkal táncolója bemutatja a könyörtelen oldalát, Polanski színpadi adaptációval tesz minket klausztrofóbbá, az Orosz bárka rendezője Faustot dolgoz fel és egy kiugrott szektás próbálja összeszedni magát. Továbbá retró szerelem és óriástávcső, az előbbi a Balatonon, az utóbbi az űrben.
Polanski, a világ első számú üldözött auteurje az izgalmas Szellemíró után a figyelmét a csűrcsavaros politikai konspirációktól áttette a nem kevésbé feszült nappaliba, ahol szülőpáros próbálja civilizáltan megtárgyalni, melyikőjük gyereke ütött először és ilyenkor mi a teendő. Yasmina Reza azonos című színdarabjának adaptációja remek lehetőséget ad színészeinek (Jodie Foster, Kate Winslet, Christoph Waltz és John C. Reilly) hogy brillírozzanak, bár az előzetes alapján inkább a színpadias és eltúlzott gesztusok uralkodnak. Polanski hírnevét egy még fullasztóbb helyszínen játszódó konfliktussal kezdte – ez volt a Kés a vízben -, úgyhogy biztos próbálja majd a legtöbbet kihozni a statikus feszengésből.
Michael Mann lányának második játékfilmje a trélere alapján izgalmat és feszültséget ígér, de a kritikák szerint a film már nem annyira. Na bumm, ez az előzetesek dolga. De rá lehet kenni az egészet az Avatar farkasokkal táncolójára, Sam Worthingtonra, akire az első színészi munka után rásütött ”nagy reménység”-bélyege most kezd lekopni. Már az egyébként Titanicon nálunk is bemutatott Cigánykerékben is ugyanazt a morózus, motyogó figurát hozta, amit a harsány akciófilmekben (Titánok harca, Terminátor: Megváltás) sem sikerült túlságosan csiszolnia. Visszatérve a Texas gyilkos földjénre, a film egy sorozatgyilkosról és két elcsigázott zsaruról szól (Worthington az egyik, a Watchmenben kulcsszerepet játszó Jeffrey Dean Morgan a másik), és arról, ahogy az ő érdekeik ütköznek a címszereplő állam kies mocsarában.
A Faustnak megannyi mozgóképes változata létezik már, rendezett már adaptációt Murnau, Svankmajer és a Reanimátor producere is. Alexandr Sokurov is úgy érezte, hogy eljött az idő a saját verziójának, ami 2011-ben elnyerte a velencei Aranyoroszlánt is. A két óránál is hosszabb film, vizuálisan érdekesnek tűnik, fátyolos képei és erős realizmusa miatt, de biztos, hogy nem könnyű szórakozás. Csakúgy, mint legismertebb munkája, az Orosz bárka.
Martha Marcy May Marlene – A FILMKOLÓNIA AJÁNLATA
Az amerikai Sean Durkin a saját rövidfilmjének a folytatásával sikerült felhívnia magára is a figyelmet, de főleg Elizabeth Olsenre, az ismeretlenségben rejtőző Olsen-nővérre, aki tényleg annyira jó ebben a filmben, amennyire mindenki el szeretné velünk hitetni. De a Martha Marcy May Marlene (a furcsa cím értelmet nyer, esküszöm) nem csak miatta erős, hanem az amerikai független filmezés Robert DeNirójának, John Hawkesnak köszönhetően is. Hawkes az a színész, aki mindenkinek ismerős, szikár, szögletes arcával és mélyrehatoló szemeivel, de a neve nem feltétlenül jut könnyen az átlagnéző eszébe. Pedig Hawkes játszott az Alkonyattól pirkadatigban, a Miami Vice játékfilmes változatában, a Deadwoodban állandó szereplő volt, a tavalyi Winter's Bone A hallgatás törvénye miatt pedig Oscarra is jelölték. De két erős színész még mindig kevés egy jó filmhez, hiszen akkor kétszemélyes színdarabokra járnánk mozi helyett – Durkin tehetséges rendező, aki jól tud sejtetni és feszültséget fenntartani. Ugyanis a Martha Marcy May Marlene egy lassan, de zaklatottan csordogáló, szinte-thriller, amiben mi sem tudjuk teljesen eldönteni, hogy a főszereplő Martha paranoiás, vagy tényleg nem hagyja békén a szekta, ahonnan a film elején megszökik, és amit Hawkes olyan érzelmi szadista módon vezet.
1988, Balaton, úttörő-tábor, Depeche Mode kazetta, The Cure, NDK. Címszavakban ennyi a Retró szerelem, aminek a magyar címével tényleg sikerült a fején találni a szöget. Kár, hogy németek rendezték meg azt, aminek láttán mi eshetünk a legdurvább nosztalgiába, bár a Balaton ábrázolása nálunk biztos nem lenne ilyen képeslapba illő. Elég csak a Szezonra gondolni, ahogy a három főszereplő a térdig érő vízben próbál lazítani. De a német fiatalos drámák nagy része úgyis abból áll, hogy próbálnak a tengerhez eljutni, úgy néz ki, hogy ezt más országban is megpróbálják.
Leonardo DiCaprio narrál egy IMAX dokumentumfilmet a bazinagy űrteleszkópról.
Aki látta Jason Segel egyik legnagyobb sikerének, a Lepattintvának a fináléját, már akkor pénzben fogadhatott volna, hogy a langaléta színész egy Muppets-filmben fog kikötni. Igen, arról a jelenetről van szó, amikor Segel előadja a bábfilm-musicalét. És három évvel később meg is érkezett a Muppet-show feltámasztására tett sikeres kísérlet, amiben a színész nemcsak szerepel, hanem a forgatókönyvét is írra, a Lepattintva rendezőjével, Nicholas Stollerrel együtt. Azon senki se lepődjön meg, hogy a Muppeteknek lábai nőttek, de azon meg lehet, hogy olyan sztárok szereplnek a vékony, de vicces és (sajnos szinkronizált) dalokkal teleszőtt sztoriban, mint John Krasinski a Hivatalból, vagy Amy Adams.
