Moziba be: idegenek és fegyverek

Heti filmajánló

Elveszett személyek körzete (Lost Persons Area)

Rögtön egy félig-meddig magyar filmmel kezdünk, amely rendezője ugyan belga, de magyar koprodukcióban (is) készült, magyar karakterek és színészek is játszanak benne, többek közt az egyik főszereplő a Fehért tenyérből ismert Hajdu Zoltán Miklós. Amiért büszkék lehetünk erre a filmre: a rendező Caroline Strubbe egy magyar film, a Fehér tenyér láttán döntött úgy, lesz magyar szál a történetben, lehetőség szerint Hajdu is játszani fog, és szíve szerint az operatőr Nagy Andrást is szívesen vitte volna, de ez nem jött össze. Szóval ez a film olyan kicsit, mint Gus van Sant Gerryje, amire Tarr Béla volt hatással. Amúgy holdbéli tájon járunk, nagyfeszültségű vezetékek pilonjait építik mérnökök, technikusok, többek közt Marcus, aki családjával, a tűzről pattant Bettinával és a furcsa, magának való kislányukkal, Tess-szel él ezen a barátságtalan, bárhol elhelyezhető, mondjuk úgy, idegen tájon. Az idegenség a film egyik alapfogalma, de nem az egyetlen - a film amilyen jól végigondolt, és végigvezetett, olyan érzékeny. Érzékenysége azonban nem jelent érzelgősséget. Így amikor magyar munkások érkeznek, élükön Szabolccsal, a halk szavú, félszeg férfi feltűnése olyan történéseket provokál, amelyek szikár mítoszokban szoktak történni. Strubbe első filmje megérdemelten került be a LUX-díjakra pályázó tízes listába 2009-ben, mint ahogy a cannes-i SACD Screenwriting díj is mutatja, tud valamit az Elveszett személyek körzete. Mítosz-kőkemény realitás, erős magyar és, mondjuk, dogmás, Lars von Trier-i ihletettség, mégsem melodrámai beszédmód - négy ember története az élet horzsolásoktól sem mentes monoton őrlésében. Ilyen film akart lenni Mundruczó Deltája. Akik szeretik a költőket és a kemény lírát, készüljenek.

A Filmszemlén beszélgettünk a rendezőnővel

Így neveld a sárkányodat (How to Train Your Dragon)

"A Shrek és a Kungfu panda alkotóitól", na ennyi elég is, akkor megvan a heti nyertes - ráadásul 3D! Ez a film már a premier előtti vetítésen is bőven sikeres volt, minden esélye megvan arra, hogy az Avatar-Viharzóna-Alice Csodaroszágban mellé felzárkózzon, és húzza magával a nézőszámot, és ebben még a kissé családvédelmis áthallásokkal terhes magyar cím sem fogja megakadályozni. A történet szerint valahol az Üveghegyen túl, de legalább is Berk szigetén a sárkányok rengeteg kárt okoznak a békés vikingeknek. Aztán kisül, hogy az emberfaj a sárkányfog vetemény, de addig még rengeteg mulat- és tanulságos kalandban részesül Hablaty, Bélhangos, Astrid, Pléhpofa és a többi, erőltetten vicces magyar nevű figura. Egy sárkány megszelidítésén keresztül visz az út a felismeréshez, amely kis, aranyos sárkány engem némileg Stitch-re emlékeztetett, de hát ez már tán valamennyire a marketing része. A mai sikerfilmek ugyanis elsősorban az ismerősségre  építenek (ezért is repsect a magányos cédrus Avatarnak). Folytatás, előzményfilm vagy könyvadaptáció a siker három útja, esetünkben Cressida Cowell sikeres könyvsorozata áll a háttérben, a Hogyan kérdőszóval kezdődő könyvek nyitódarabja volt e film alapanyaga, amit még számos követett azonos, sárkányos-vikinges-mesés témakörben - és lefogadjuk, hogy Hablatyot és a többieket is láthatjuk még moziban.

Itt is, ott is (Here and There)

Hogy is helyezzük el azt a filmet, a Zöld kártya pandanjaként, vagy válasz a NATO szerbiai légicsapásaira? Egy búsvígjátékkal állunk szemben, avagy humoros drámával, amelyben (Dél)Kelet és (Észak)Nyugat találkozik, találkoznak, konfrontálódik, vízum, érdekházasság, pénz - vagyis, mint oly sokszor ebben a déli, délkeleti, keleti felének Európában, a sürgős mehetnék érzése és ennek kihatásai lesznek a film tárgyául. Egy idősb New York-i férfi Szerbiába megy, hogy pénzhez jusson, míg egy szerb férfi New Yorkban azért küzd, hogy barátnőjé  hozzá utazhasson. Nem ismeretlen történet ez, amelyben minden bizonnyal megjelenik a szerbek nem kicsi egója, vagy mondjuk úgy, patriotizmusba oltott önérzete. És nyilván előkerülnek a rezek is, az egész Markovics család rázendít - lehet, hogy mindezt jól ismerjük, sőt valamennyire hamisnak, komplexusosnak is vélhetjük, de egy biztos, a szerbeknek van lelkük és tartásuk, és amíg ez így van, nem fogják hagyni lerohadni az országukat. A filmben örömmel köszöntjük a pánszláv eszme megtestesülését, Cyndi Laupert.

Testvérek (Brothers)

Jim Sheridanről tudjuk, nem az a Hummerrel autókázós, felnyírt hajú, kigyúrt militarista. Filmjei sorával tette le a garast az emberi méltóság, a pacifizmus, az empátia és a szeretet mellett, olyanokkal, mint Az apám nevében, Amerikában, Őt is anya szülte. Ír származású lévén sokszor az IRA kapcsán fogalmazódott meg mindez, és ez magyarázza a közeli kapcsolatot a U2-val is - az együttes megintcsak kölcsönzött egy dalt a film előzetesébe, illetve írt is egyet s filmhez, ami aztán Golden Globe-jelölést is kapott. Nemkülönben Tobey Maguire, aki mintha teljesen kicserélődött volna, kedves, barátságos ábrázata felnyírt hajú, késélnyi vékony ajkú, hideg szemű arccá lett. Persze nem magától, hanem az afganisztáni szolgálat miatt, ahol a kétgyermekes, mintacsaládapa Sam helikopterét találat éri. A családhoz Tommy (Jake Gyllenhaal) érkezik segíteni, aki nem az a tipikus megmentőalkat: börtönviselt, semmirekellő, nem veti meg az izgatószereket. A botcsinálta családszerűség már-már működőképes állapotba jut (inkluzíve némi szerelmi szál), amikor megérkezik a túlvilágról a meglepetés: Sam maga.  Sheridan filmjei általában nem spórolnak a hatáskeltő elemekkel és az érzelmekkel, amihez most három világsztár is járul, na jó, négy, mert a Tobey Maguire-Natalie Portman-Jake Gyllenhaal családi körhöz odacsaphatjuk Sam Shepardot is. Azaz nagyot nem fog csalódni senki sem a Testvérekben, a kérdés csak az, hogy nem akar-e túl sokat adni a film. Háborúellenesség és családi dráma nagy sztárokkal és jó színészekkel, Tobey Maguire eddigi legjobbja.

Milarepa

Valószínűleg a hét legizgalmasabb története kerül elénk ebben a filmben: a 900 éves Milarepa "látnok, varázsló, szent és költő" fiatalkorát láthatjuk megelevenedni. Tibet mai napig legtitokzatosabb figurája fekete mágiával irtotta ki családját, s életének legnagyobb harcát önmagával, a benne lakó haraggal vívta - tegyük hozzá, a történet erősen hamleti jelleget ölt, az apa meghal, testvére jogtalanul ráteszi kezét a család vagyonára, az özvegy pedig arra neveli gyermekét, álljon bosszút. A férfi később bűntudatában elszegődik Marpa, a nagy buddhista tanító tanítványának, aki okításába fog - mindez pedig a 11. században történik. Harc a belső démonokkal, mi lenne buddhista történet, ha nem ez, mindezt pedig az a Neten Chokling nyújtja át nekünk 90 percben, aki az Isteni játékban már megmutatta, hogy találkozhat nyugati és keleti világ.

A filmhu ajánlja: Kecskebűvölők (The Men Who Stare at Goats)

A valóság mindig képtelenebb, mint a fikció, és a brainstormingon is a legképtelenebb ötletek a leginspirálóbbak - miért ne lehetne az amerikai hadseregnek egy olyan titkos projektje, amely jediket képezne? A szellemi erővel harcoló katonák persze egy bődületes szatíra szereplői, akiket olyan sztárok testesítenek meg, mint George Clooney, Kevin Spacey, Jeff Bridges, illetve az alakulatról hírt adó újságírót megformáló Ewan McGregorról is hallhattuk már. Igazi Coen-felállás ez, csak a helyzet az, hogy a filmet az a Grant Heslov rendezte, aki a Jó estét, jó szerencsét forgatókönyvét írta, előzőleg pedig színész volt. S bár eszement ökörködésnek tűnik, olyan okos film a Kecskebűvölők (tavaly Velencében mi is láttuk), amelytől még némi melankólia sem áll távol. De a legközelebb mégiscsak az abszurd.