Persepolis

Amíg gyerekek vannak, remény is van

Bemutató: 2007. december 6.

Mi marad azok után a hosszú, Istennel és Karl Marxszal folytatott, éjszakába nyúló beszélgetések után, a háború sújtotta városi utcák és a rövid, de annál fájdalmasabb száműzetés után Európába, mely egyszerre van közel és távol.

Egy erőteljes, fekete-fehér film, mely részben a valóságon alapul, részben a képzelet szülötte, egy film arról, hogy milyen volt az élet Teheránban a forradalmat megelőző időktől kezdve napjainkig. Egy lebilincselő film, melyben egy kislány szemével látjuk a világot, aki nő és növekszik, miközben az országot, ahol él megnyomorítja az intolerancia és a háború. Az értelmiség elhagyja az országot, ahol csak üldöztetés, kínzás és gyakran halál vár rá; akik hősi halált halnak részeseivé válnak a mohamedán egyház által újraírt történelemnek. Mindent áthat a bizalmatlanság, a Pasdaran felügyel minden tevékenységet, de különösen a nőkét, akiket naponta zaklatnak, "helytelen viselkedéssel", vagy "nem megfelelő fejfedő használatával" vádolva őket. Mi is résztvevői vagyunk ennek a tragikus történetnek, mert Akbar Ganji és Abdolfattah Soltani barátaink mellett számos más áldozat küzd ez ellen az elnyomó hatalom ellen és büszkék vagyunk rá, hogy részt vehettünk ebben a bámulatos filmes projektben. (Sidiki Kaba, a Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség elnöke)