Pizzás

Van öt perced, hogy elmeséljek egy sztorit, ami velem történt? Szóval úgy kezdődött, hogy felkelek reggel, felismerem magam a tükörben, bevágódok az autóba, a piros lámpánál beáll mellém egy nagy autó, összenézek a sofőrrel, tudjuk miről van szó, a zöldnél mindketten a gázra taposunk, ilyenkor két kresz-szabály van: gáz és duda, a kakaskodás a pizzéria előtt ér véget, ma reggel Puttó cimborám nyerte a városi gokartot, így ő viszi az első fuvart.

Emancika főnökasszony kiosztja a feladatot: Puttónak vissza kell mennie egy előző esti helyre, mert a pongyolás nő szerint hideg volt a pizza, most nem részletezem, hogy honnan fújt a pizzát hűtő szél, én pediglen a parkba gördülök egy extra kolbászossal, az idős hölgy rendelte a kutyusának, míg megetetem Padlizsánt elmesél a hölgy egy szerelmi csalódást az életéből, fizetéskor észreveszem, hogy nálam maradt a tubákos szelencéje, mire visszaadnám neki már eltűnt, visszaizzítok a pizzériába, ahol Emancika finoman rám nyomul, de a múltat nem szeretem piszkálni, inkább elpörkölök az iskolába, ahol egy csodaszép tanárnő matekol a kissrácokkal, a kör kerületét veszik, na ebbe beszállok én is, előadok egy illatos illusztrációt a pizzán, tudod, sosem voltam jó matekból, hanem mindig jeles, na de visszatérve a tanárnőmhöz, egy ügyes trükkel sikerül vele pár percre kettesben maradnom, de túl rámenős vagyok és szétpukkan a bűvölet, gyorsan letiplizek,
Aztán Puttóval a pizzéria előtt dobáljuk pénzzel a falat, amikor megjelenik egy gyönyörűséges lány, aki Emancikát keresi, beirányítjuk, majd Puttóval egymásra nézünk és utána tódulunk, Bent kiderül, hogy ő Mannácska, Emancika unokahúga, és ezentúl itt fog dolgozni, Puttó lelkes, hogy az enyém a következő fuvar, de mikor meghallja, hogy a BUÉK-ba megyek, lelohad, ez a város legjobb helye, minden héten más Szilvesztert ünnepelnek, a múlt héten a ‘78-asról nagyon nehezen kerültem elő, most a ‘99-es buliba kell gurulnom, kifelé menet lenyúlok két nyers pizzatésztát, a BUÉK előtt a kidobó srácoknak odaadom a kisült pizzát, egy hete a trapézgatya jobban állt nekik, de hát új szelek fújnak a gázsprayből, lifttel megyek fel a dizsibe, két kezembe veszem a nyers tésztákat, szétnyílik a liftajtó, hatalmas ováció fogad, mindenki begerjed a tésztákat látva, áttöröm magam a tömegen, a DJ mellett vár a kétkorongos pult, rárakom a tésztákat és kezdődik a produkció, PJ-vé, azaz Picture Jockey-vá léptetem elő magam, de ezt inkább látnod kell, aztán visszahúzok a pizzériába, ahol csak Mannácskát találom, szemléltető oktatás keretében bemutatom neki a pizzakészítés fortélyait, majd elhúzok a rendeléssel Ezoo Teréziához, akinél a belső szoba igen tanulságos, van ott hét ajtó, mögötte hét lány, megnézheted őket, hogy megtudd kire is vágysz, boldog vagyok mikor eljövök, mert egy pillanatra megláttam őt, a leszakított másik felem, aztán reggel összeszedem Puttót a ház előtt, leégetünk a partra és beküldjük magunkat a hullámok közé őserőt szelídíteni, mikor visszaérünk a pizzériába egy sürgős rendelés vár, beletaposok, egyetlen percet kések, de Pontos úr nagyon kiakad, hatalmas monológba kezd, kell hogy mondjak valamit, mikor a végére érek, hatalmas taps fogad, a lakásról kiderül, hogy az egy színház és Pontos úrék a Beugrattalak Show házigazdái, én is csak nevetek az egészen, még virágot is kapok.

A pizzériába visszaérve Mannácskát faggatom a családi állapotáról, embere nincs, de nem tetszik néki, hogy a múltjában kotorászok, gyorsan megbocsát és már indulok is, egy hatalmas irodaház liftjében szállok felfelé, hat pizzával és egy feminin sráccal, tőle tudom meg, hogy ez egy reklámcég, a titkárnő bejelent Sulf úrnak, odabenn megkér, hogy véleményezzek egy új kampányt, megkapják, borravalót nem kapok, csak egy hatalmas üdvrivalgást, persze nem tőlük, hanem a titkárság dolgozóitól, akik véletlenül végighallgathatták, hogy bent miket mondtam. Visszahúzok a pizzériába, a konyhában Puttó és Mannácska cseverész, Mannácska megkér, hogy a frissen sült pizza alapján mondjam meg, hogy néz ki az, aki rendelte, miközben személyleírást adok a hölgyről elkalandozik a fantáziám a partira, ahonnan rendelték a cuccot, megyek az emberek között, a szememmel kutatom az éhező tulajt, sokan próbálják magukat úgy feltüntetni, hogy ők rendelték, de én csalhatatlan vagyok, megtalálom őt, merengésemből a telefon riaszt fel, Fusihoz gurulok, csak alappizzát kér, a lakása olyan, mint egy barkácsbolt, elnosztalgiázunk a régi huncutságain, megismerem az egész családot, nagyon jó arcok, majd megmutatja a legújabb találmányát, a három komponensű pizzamásolót, amihez a pizza kellett. Hazafelé a hídon belebotlok Mannácskába, hazáig, pontosabban az ajtóig kísérem, igen, útközben nagyon jó a hangulat, az érzelem finom szövedéke hálóz be minket, elbúcsúzom, lelépek, aztán befut egy rendelés a szállodából, míg készül a pizza Emancika faggat Mannácskáról, mert szerinte Mannácska ki van virulva, egyszerűen nyugtatom meg Emancikát, megdicsérem őt magát, aztán indulok a szállodába.

Mikor belépek a szobába három pisztolycső mered rám, majd előkerül Pléhboy, az idegbeteg főnök, üldözési mániáját rajtam nyugtatja le, egy tár vaktöltényt lő ki rám, lenyugszik, mehetek, ismét. Puttóval lemegyünk a partra, benn a hullámokon megtárgyaljuk Mannácskát meg az érzelmeimet, illetve ezek összefüggését, nem tudom, hogy mit tegyek, inkább kiviszem a rendelést a múzeumba, a Mester süket és fenn az állvány tetején javítgatja a freskót, onnan szól hozzám, választhatok, hogy hova teszem le a pizzát, a dobot választom, kifelé menet ez a furcsa dob elkezdi felerősíteni a szívemnek dobogását, már az egész terem tőlem hangos, minden elkezd remegni, hullani, nagyon gyorsan letiplizek mielőtt rám dőlne vagy rám szakadna valami, miután meghallottam mi is tombol bennem, szabadon engedem az érzelmeim, visszamegyek a pizzériába, megragadom Mannácskát, mélyen a szemébe nézek és megkérem, hogy együtt vigyük ki a pizzát, mert beszélni akarok vele, vagyis elmondani, hogy is érzek, de mintha az előző jelenet ismétlődne meg, újra belépek a pizzériába, megragadom Mannácskát és megcsókolom, és csókolózás közben hátrapörgünk a konyhába, majd ülünk a kocsiban és repesztünk a pizzával egy filmforgatásra, a kocsiban Mannácska bevallja, hogy ő már nagyon régóta szerelmes belém, sőt a tanárnő az iskolában is ő volt, csak fogom a fejem, hogy tényleg.

A forgatáson a sztárnak kell vinnem a pizzát, a lakókocsiajtó a harmadik kopogtatásra nyílik ki, az ajtóból saját magam néz vissza rám, nézzük egymást, majd elhúzok, a sztár Pizzás kilép a kocsiból és elindul forgatni, azt a jelenetet veszik fel, amikor Pizzás és Mannácska bepörögnek a konyhába, Pizzás ugyanazt a szöveget mondja, mint amikor tanította Mannácskát tésztát nyújtani, csak most a tészta maga Mannácska, egyre ruhátlanabbul, ahogy nézzük az illatos nászukat, kiderül, hogy az egész már egy mozivásznon fut, mint egy film részlete, ülök Mannácskával a nézőtéren és bámuljuk a szerelmes filmet, de ki kell jönnünk, mert eszembe jut, hogy elfelejtettem kivinni az utolsó rendelést, Mannácska nem bánja, hogy kijöttünk, ő már ezer ilyen filmet látott, "és boldogan éltek, míg meg nem haltak".

A metróba kell levinnem a pizzát, először azt hiszem, hogy a peronőrök rendelték, de kiderül, hogy 12 hajléktalan dobta össze a pénzt, úriasan tálalom nekik az utolsó vacsorát, nagyon hálásak, majd távozunk Mannácskával, kifelé menet pénzt dobok a vak zenészek karának, majd visz fel minket a lépcső, hát így történt, elmesélhettem volna részletesebben is, de azt inkább leírom egy forgatókönyvben.