Rázós környék: London nem az, aminek látszik

 Bárki leülhet megnézni a Plan B néven ismert angol rapper első nagyjátékfilmjét, nem kell tisztában lenni a rendező zenei munkásságával, de azt azért nem árt tudni, hogy hasonló címmel már korábban kiadott egy nagy visszhangot keltő kislemezt. A szám visszahozta a politikát a popzenébe, dühös és fenyegető hangon beszélt a társadalomról a külvárosi, önkormányzati lakásokban élő erőszakos fiatalok nevében, akiket a kétezres években született kifejezéssel élve chavnek hívnak (Council Housed And Violent). Ők a 2011-es londoni zavargások edzőcipős, tréninggatyás, kapucnis rettegett arcai, és az ő életük áll az iLL Manors középpontjában is.

 

A sokszereplős történet Kelet-Londonban játszódik, az olimpiai falu tövében, de ez a világ természetesen nem a szeretetről és a csillogásról szól. Crackfüggők mindenhol; a nőknek természetes, ha a pénzre van szükségük, a testükkel kereskednek, hiszen nincs más értékük; a gyerekek pedig nagyon hamar bűnözőkké válnak. A hét nap alatt játszódó történetet rapbetétek bontják részekre, ezekben pontosan azt halljuk, amit klipszerűen összevágva a vásznon látunk, és akinek herótja van az ilyen zenétől, az megnyugodhat, több rap nincs a filmben (némi punk slam John Cooper Clarke előadásában viszont igen), ami ezen túl kevés ötletet, fordulatot, megoldást vet be ahhoz, hogy kiemelkedjen a kortárs brit gengsztermozi erős mezőnyéből.

A karakterek mind ismerősek valahonnan: a tag, aki ugyan bűnözget, de helyén van a szíve; az emigráns, teherbe ejtett kurva; a börtönbüntetésből szabaduló egykori drogfőnök; a vele szembeforduló, hányatott sorsú gyerekből lett új drogfőnök; és így tovább. A párbeszédek nagyon egyszerűek, ahogy pedig Aaron a tükör előtt állva próbálgatja pisztolyával a fenyegetést, az egyszerre idézi meg a Taxisofőrt és A gyűlöletet, de ez a jelenet is annyira erőltetett és ügyetlen, mint az utalás az Aljas utcákra.
Ennyire persze nem rossz film az iLL Manors, helyenként például kifejezetten izgalmas, feszült és szívszorító, vagy éppen jó sötét, de mivel annyi nincs benne, ameddig tart (majd’ két órás), volt időm a bosszantó dolgokon gondolkozni, de ha rövidebb lett volna, üzenete akkor is csak annyi lenne, hogy van ahol kemény az élet, és nincs remény.