Rejtély

Csengettek, Georges

Bemutató: 2006. április 27.

Az osztrák Michael Haneke a kortárs európai mozi sziporkázó elméjű pszichopatája. Koncepciózus, következetes, türelmes és könyörtelen. Fegyvere egy görbe tükör, azon kevesek közé tartozik, akik megérdemlik ezen eszköz használatát, ő nem csak használja, hanem maradéktalanul kihasználja. Miután elvégezte Bécsben a színi tudományok, filozófia és pszichológia szakot, azt a feladatot vállalta magára, hogy amíg keze el nem fárad, a képernyőből, vászonból kinyúlva minél nagyobb málhányit dörgöljön az arcunkba saját szennyesünkből. Az üzenet közvetítése áldozatokat követel. Kiszemeltjei többségükben jómódúak, családokban élnek, dolgoznak, tévéznek egészen addig, amíg Haneke ártalmatlan porszívóügynöknek öltözve be nem csönget hozzájuk. Csak néhányat említve: az 1992-es Benny videója főhősét szülei otthon hagyják hétvégére. Benny szereti a durva videókat (köztük egy disznóvágás közvetítését), nagy magányában megtekeredve mészárszékké változtatja a lakást, agyonlő egy kislányt, és a jelenetet jó peeping tom módjára filmre veszi. A szülők hazatértükkor úgy döntenek, megpróbálják kihúzni a bajból a szerencsétlen gyereket.  Az 1997-es Furcsa játékban újgazdag famíliát terrorizál két jó modorú elmebeteg. Az eredmény: véres golfkesztyűk, fejbelőtt apa és fia. A 2001-es Zongoratanárnő főhőse anyja gondoskodó terrorjában tölti életét. Hideg, merev külseje izzó roncsot takar. Eminens énjét extrém szexuális kicsapongásokkal ellensúlyozza. A test egyre mohóbb, a tragédia elkerülhetetlen. A 2003-as Farkasok idejében a jólszituált családot a nyaralójukban idegenek fogadják, az apát lelövik, a kocsit elveszik. Anyuka és a két gyerek hajléktalanná válnak egy isten háta mögötti környéken, ahol nincs víz, élelem, és a vonat sem nagyon jár.

A hősök többé vagy kevésbé szokatlan helyzetekben pusztító őrültekké, gyilkosokká, áldozatokká válnak, felszínre kerülnek sötét titkaik, testet öltenek vágyaik, perverzióik. Haneke bátran egyensúlyoz a valóság és a fikció határán, minden filmje azt sugallja,”veled is megtörténhet”, súlyos csendekkel, alkalmanként tudatfrissítő vizuális sokkterápiával és részletes narrációval segít, hogy levonhassuk a tanulságot a végül mindig nyitva hagyott sztorikból. Az általa elítélt pedig sohasem a vásznon keresendő, hanem körülötte, előtte és utána. A hibrid tézisdrámák alkalmi/hétköznapi őrültjei és bűnözői helyett okoljuk a társadalmat, a politikát, a médiát és termékeit.

A kortárs európai mozi sziporkázó elméjű pszichopatája

Újabb áldozatok

A mester a 2005-ös Rejtélyben is szigorú. Eleinte ismerős thrillerek ismerős örvényei között lavírozik, de mikor a suspense fokozódik, érni kezd a pofon is. 
Georges (Daniel Auteuil) tanár, jól menő trécselős tévéműsor host-ja, és felesége (Juliette Binoche) élik kifinomult hétköznapjaikat. Nappalijuk és Georges stúdiójának design-ja megegyezik, rendjén van ez így, hiszen a stilisztikai kód ugyanaz, egy teljes élet a formális-informális perifériáján, távolságtartás, modoros társalgás, egy kevés bor és szelíd kacaj megengedett. És akkor csöngetnek. Az ajtónál senki sincs, a küszöbön egy rémisztő gyermekrajzba csomagolt videókazetta. A kép egy alakot ábrázol, akinek vér fröcsköl a szájából. A videón a lakásuk látható, az utcáról felvéve, a kép merev, mint egy térfigyelő kamera felvétele, nincs mászkálás, intimszféra nyaldosás, mint Lynch útvesztőiben. A rend így is felborul, átizzadt ingek és kosztümök, hajtépés. A riasztó küldemények áradni kezdenek mindenfelé, a tévéstúdióba, Pierrot, a házaspár gyermekének iskolájába, rajz érkezik egy elvágott nyakú kakasról, film a házról, ahol kicsi Georges élt, ezzel párhuzamosan a tudatalatti fokozatosan felköpködi a válaszokat a neveletlen terrorra. Georges éjjelente Majidról álmodik, az algériai kisfiúról, akit a hatvanasa években szülei adoptáltak volna, ha ő mocskos trükkökkel, gonosz hazugságokkal ki nem utáltatja a családból.

Georges Laurent nyomozni kezd, találkozik az idős Majiddal és fiával, akik kínszenvedve bizonygathatják ártatlanságukat. Georges most hajthatatlan, elvakult, dühös és nem diplomatikus, hiszen már az egzisztenciája is kockán forog, porig alázza a szelíd, csóró algériai férfiakat, rendőröket is szabadít rájuk, hiszen bármit megtehet. Majid összeomlik, kapott már eleget az életben, Georges orra előtt lesz öngyilkos, elvágja a saját torkát (végignézhetjük az első fröccstől az utolsóig, Hanekénél csak az állatok döglenek meg így, az emberek halála mindig off-screen). Majid fia meglátogatja Georges-ot az egyetemen, válaszokat keres, de csak gyűlölni tanul, Georges mossa kezeit.  A megfélemlített fehér tévésért halálba megy a szegény kisebbség. Xenophobia, rasszizmus, polgári közöny, faji, vallási felszültségek, Franciaország legsúlyosabb problémái manapság. A videós provokátor kiléte titok marad, de sejteni lehet ki volt az. Haneke kacsint, csomagol (visz magával egy halom díjat is, köztük 3 cannes-it) és emeli kalapját. Ki tudja, hol bukkan föl legközelebb.