Shop-stop 2.
Jersey-ben a helyzet változatlan
Bemutató: 2006. november 23.
Kevin Smith egy kis hollywoodi kiruccanás (Apja lánya) után visszatért New Jersey-be, hogy újabb bőrt nyúzzon le kedvenc karaktereiről. Aki képben van Smith filmjeit – és természetesen leginkább a nyitó-opust, az 1994-es Shop Stop-ot illetően – annak a folytatás csak gyenge utánérzet, aki pedig nincs, az elrötyöghet az álrasszista poénokon, kemény, szexista kiszólásokon, és legfeljebb vakargatja a fejét, ha a mester itt-ott korábbi műveire utal.
Tizenkét évvel a Shop Stop után, Dante (Brian O'Halloran) és Randall (Jeff Anderson) még mindig a Quick Stopban lébecolna, ha az a film első félpercében le nem égne. Kénytelenek hát áthelyezni bázisukat egy gyorsétterembe, ahol a már megszokott hibbant karakterek felvonultatásával, elmebeteg poénokon keresztül rajzolja tovább a rendező Szuburbia portréját – csak éppen minek. A Shop Stop 2 legnagyobb baja ugyanis az, hogy bár látszólag tovább viszi a Shop Stop sztoriját, nem tesz hozzá semmit az eredetihez. Ugyanarra a srófra jár, mondhatni ez a színes, szélesvásznú változat: New Jersey Jerks, Technicolor. Persze a 94-es moziból megismert hőseinken meglátszik az idő, jó tizenöt kilóval súlyosabbak – a film ballasztját mégsem ez jelenti.
|
| Színes, szélesvásznú változat |
Mert tulajdonképp rettentően szomorú, hogy Smith érdemes hősei végleg leparkíroztak a nihil kellős közepén. Hogy Dante megint két nő között vergődik, miközben a kelleténél nagyobb fontosságot tulajdonít a munkájának, hogy a munkamorált még csak hírből sem ismerő Randall megint őszintén és szeretnivalóan bunkó, hogy Jay és Néma Bob még mindig a falat támasztja, hogy New Jersey-ben “megállt az idő”. Csakhogy az idő nem állt meg, a film kiindulópontja, azaz, hogy nézzük meg, mire (nem) jutottak életükkel hőseink egy dekáddal később, akkor eredményezett volna igazi, az előzményekhez méltó fekete komédiát, ha nem a Shop Stop újraismételt – bár kétségkívül néhol felettébb szórakoztató – poénjait látjuk, halljuk viszont, hanem többet kapunk a kiégett, kiábrándult harmincasok mindennapjaiból. Ha, teszem azt, látjuk Randallt, ahogy – miután megszívatott két burgerezni vágyó suhancot – keserűen hazaballag egy zsíros-szőke dzsörzi görlhöz és balesetből fogant ikreihez. Ha a szereplők kilépnének megszokott közegükből, ha többször szembesülnének konzumvalóságukkal. Ha – uram bocsá' – több lenne a melodráma.
A Shop Stop alternatív befejezése szerint miután Randall kisántikál a Quick Stopból és Dante zárás után, megbékélve sorsával lapozgatja újságját, egy rablógyilkos három-négy golyót repít a testébe. Akkor ez a zárójelenet valóban túl erőltetett lett volna: az erőszakos halálnál sokkal kegyetlenebb, hogy van folytatás, másnap újra ki kell nyitni. Most azonban helyén való lett volna, hogy golyót kapjon a semmittevésbe elégedetten belesüppedő két alak. Csakhogy ezt – immár más okokból – Kevin Smith nem merte megkockázatni. Úgy tűnik, hogy a Shop Stop nem múlhat el folytatások nélkül, a Quick Stop újra felépült, és lefogadom, hogy még jó pár epizódnyira nyitva lesz. Ennek leginkább a videotékások örülhetnek a legjobban – máris megugrott a Shop Stop nosztalgiázók száma.
