Sírhely kilátással
Nincs esküvő, csak temetés
Bemutató: 2004. november 4.
Szépen, békésen forog az idő kereke egy képzeletbeli skót kisvárosban, ahol is a legnagyobb hírértékkel bíró eseménynek egy új temetkezési vállalkozó feltűnése számít. A nem mindennapi fejlemény azonnal véget is vet a paradicsomi állapotoknak – bár a hirtelen versenyhelyzetbe került helyi szakember amúgy is vakmerő tettre készül: élete majd’ nyugdíjas korú szerelmének kiszabadítására férje rabságából. A nézőnek pedig semmi más dolga nem akad, mint hátradőlni a székében, és a megfelelő időben harsányan nevetni a jellegzetes angol fekete humor által átszőtt mesén…
 |
Milyen jó, hogy ilyen hülyék ezek az angolok!
Brenda Blethyn és Alfred Molina |
A kisvárosi életmód sok szempontból különbözik a nagyvárositól. Például, ha valaki elszalasztja élete nagy lehetőségét, nem biztos, hogy akad mód a csorba kiköszörülésére, a nagy álom megvalósítására. E nem túlzottan árnyalt állítás szemléltetésére a lehető legjobb példa Boris (Alfred Molina –
Csokoládé, Frida) élete. Boris egészen ifjú korában fülig szerelmes volt Bettybe (Brenda Blethyn), ezért egy bál alkalmával úgy döntött, felkéri őt táncolni. De mivel sajnos túl soká habozott, a dologból végül semmi sem lett. A lány apja követelésének engedve valaki máshoz ment feleségül, így Boris lassacskán kénytelen volt elfelejteni álmait, s beérni azzal, ami van: kitanulta az apáról fiúra szálló mesterséget, majd pedig idővel átvette a családi vállalkozás irányítását, azaz temetkezési vállalkozó lett. A dolog nem is volna számunkra érdekes, ha nem töri meg valami hirtelen (valójában jó néhány évtizeddel később) az események monoton rendjét. Ugyanis fölöttébb kínos körülmények között (egy zabpehely beszippantása miatt) elhalálozik Boris anyósa – az angol humor titkos működése nyomán lehetővé válik, hogy az amúgy rendkívül életszerűen eljátszott fuldoklás-jeleneten harsányan nevessünk –, és Boris kénytelen felvállalni a temetésével járó ügyintézést. Ekkor történik meg újból a csoda: jó néhány évtized multával a szerelmesek ismét találkoznak, de ezúttal úgy döntenek, kezükbe veszik a dolgok irányítását, ezért megrendezik Boris halálát, és persze a temetését is. A dolgukat igencsak megnehezíti a városka egyszerű gondolkodásmódját erősen avantgárd kísérletekkel bombázó extrém temetkezési vállalkozó, Frank (Christopher Walken), illetve az újra lángoló szívű asszony férje, a helyi polgármester, aki amúgy egy cseppet sem tartja titokban a titkárnőjéhez, Meredith-hez (Naomi Watts) fűződő viszonyát. A történet egy kicsit még furfangosabbá válik, amint kiderül, Meredith is Boris haláláról sző vérmes terveket, de mindez persze egyáltalán nem teszi kétségessé a boldog befejezést, mikor is helyre kerülnek majd a dolgok, de addig sok mindent kell megérnie a kisváros lakóinak (és persze a nézőknek), még egy rendkívül hátborzongató kísértetjárást is.
A filmmel szemben még akkor sem nagyon lehetne kifogást emelni, ha ez volna a feltett szándékunk. Nick Hullan rendező kellemes fekete-komédiát hozott össze, nem akart többet, mint hogy könnyed vígjátékával megnevettesse közönségét. A leginkább helyzetkomikumra építő darab egyszerű eszközökkel operál, de azért a groteszk minőséggel mesterien bánó brit alkotók néhány eredeti ötlettel is szolgálnak, gondolok itt elsősorban a Star Trek stílusban előadott temetésre, mely a mű egyik leghangsúlyosabb jelenete is egyben. Sok újat amúgy nem hoz a darab ahhoz képest, mint amire számítani lehet, ha figyelembe vesszük azt, hogy Christopher Walken feltupírozott haja még sokáig kísérteni fogja a mozi közönségét hazafelé menet. Leginkább ezt az emléket visszük magunkkal a moziból, és talán azt a nyugalmat, mely megszállja az embert a film végére, miközben megállapítja: milyen jó, hogy ilyen hülyék ezek az angolok!
