Swimming Pool
Tűz és víz
„Vízcseppek a forró kövön.” Francois Ozon láthatóan szereti egymásnak ereszteni a kibékíthetetlen elemeket, legtöbb filmje az egymást vonzó és taszító ellentétek robbanásveszélyes játékára épül. Tűz és víz találkozik most is: sikeres, ámde magányos középkorú angol krimiírónő érkezik a minden luxussal – úszómedencével, tágas kerttel -- felszerelt provanszi udvarházba, hogy kiadója tanácsára ott töltekezzen fel élményekkel az új bűnregényhez. Hiú reménység, Ozonnál az éden mindig a pokollal határos: fogadj be weekendházadba egy kedves stoppost, és hamarosan ott fekszel kiterítve (Regard la mer), ejtőzz a tengerparton, s örökre elveszted a férjed (Homok alatt), még egy első pillantásra fölöttébb sármos francia család is rejthet gonosz titkokat (8 nő). Az idill láttán most is okkal gyanakodhatunk, a bűn ott ólálkodik az idilli birtok körül.
A Swimming Pool addig érdekes, amíg ehhez a felismeréshez tartja magát. A első nap rezzenéstelen nyugalmát egy vadóc tinédzser (a háztulajdonos könyvkiadó lánya) érkezése töri apró darabokra, onnantól tűz és víz sistereg tehát, az állig begombolkozott írónő és a nemtörődöm, rendetlen, férfifaló lolita nem férhet meg egy fedél alatt. Egyiküknek mennie kell. Akár a másik élete árán? Az öregedő írónő kielégítetlen és a hamvas bőrű tinédzser kielégíthetetlen életszomja vért kíván. Addig érdekes a film, amíg egymás vérét vennék, az előre sejthető, de egy éles balkanyarral más áldozatot szedő gyilkosság kioltja tűz és víz feszültségét, onnantól marad a tekervényes, de könnyű krimi, és a film végére tartogatott duplacsavar sem hozza vissza lehűtött kíváncsiságunkat.
