Szeretni bolondulásig

Gall szerelmi geometria

Bemutató: 2002. november 21.

Amélie az őrült szerelemtől hamar bedurvul

A gyanútlan mozirajongó a film első harmadában egy szokványos Bridget Jones-típusú találkozásban részesül, aztán, hogy mindez mégse legyen olyan egyszerű és kommersz, fordulatot, egész pontosan flashbacket vesznek az események, kapunk egy sor magyarázatot arra, amit addig félreértettünk, kiderül, hogy az üldöző üldözött, a hóhér áldozat, a szerelmi komédia pszichothriller, a happy end nem is annyira boldog. Audrey Tatouról, az örök Amélie-ről pedig kisül, hogy az a fajta színész, aki bármely bőrbe bújva általában leginkább önmagát alakítja. Egy örökké mosolygó, néha csetlő-botló naivát, aki szerepe(i) szerint lehetőleg állandóan és odaadóan szerelmes. Ezúttal annyira odaadóan, hogy mindazt vígan elköveti, amire mások legfeljebb rémálmaikban gondolnak. Amélie az őrült szerelemtől hamar bedurvul, kő kövön nem marad, amerre a l’amour fou végigsöpör, miközben ő maga mit sem sejt őrületéből, továbbra is angyali mosoly és ártatlan tekintet kíséri minden tettét.

Hány bőr húzható még le a figuráról, az csak a jövő évi  francia filmtermésből derül majd ki, az azonban máris elvált, hogy a szerelem témaköre a végtelenségig variálható a romantikus Gallhonban. Az éppen aktuális verzió slusszpoénja egyébként a színes kapszulákban keresendő.