Szezon

Keserű cukor

Bemutató: 2004. szeptember 2.

Ismét van három barát, ám ezúttal nem 1989-ben Budapesten, hanem a jelenben és Karcagon, akikre a helyi szubkultúra éppolyan erősen rányomja bélyegét, mint annak idején a Moszkva téri srácokra. A dél-alföldi kisváros tipikus helyszínei, a diszkó, a strand, a vasútállomás és a mindezek fölött-mögött ott magasodó hatalmas cukorgyár, a nevében ironikus felhangokat rejtő Eastern Sugar, pontosan kirajzolják az életlehetőségeknek azt a szűkös mezejét, ahonnan a három, húszas éveik közepe-vége felé járó vendéglátós fiatalembernek le kell lépnie, hogy a nagyvilágban, ami nekik nem Bécs és Párizs, hanem Balaton és Pest, megcsinálhassa szerencséjét. A Moszkva tér és a Szezon története közti eme szerkezeti hasonlóság még tovább növelte bennem a fiatalosan lendületes, hétköznapian humoros kalandtörténet iránti várakozást. Ám, mi tagadás, egy ilyen elváráshoz képest már a karcagi jelenetek is csalódást okoztak: Török ezúttal túlságosan körülményesnek tűnik, apró részletekkel bíbelődik, ahelyett, hogy dinamikusan belevágna a sztoriba. Sebaj, gondolom, majd jönnek a fantasztikus kalandok, a jobbnál-jobb történetek, amikor a három srác a Club Aliga pincéreként lenyomja a Balatont!
De nem, nem jönnek, nem pörög fel a film, szépen lassan, menetrend szerint, mint a karcagi kis piros, érkeznek az újabb megaláztatások és kiábrándulások, kudarcok női vonalon és pofonok bagó pénzért. A dögösnek tűnő balatoni pornóhajó is elúszik, majd a nagy sztori iránti utolsó reményemből, a pesti kalandból is hatalmas blama kerekedik.

S ha most azt hiszi az olvasó, hogy a Szezont a Történet hiánya miatt unalmas és rossz filmnek tartom, akkor itt az ideje, hogy megcáfoljam a fentiekben általam keltett képet. A Szezon belső mozgatórugóinak és értékeinek felismeréséhez ugyanis változtatni kell a nézőpontunkon és nem szabad a Moszkva teret keresni a filmben. Török a nagy történetre utaló elbeszélői sémák bevetésével, majd az ezek nyomán ébredt elvárások fokozatos megcáfolásával éppen azt meséli el második filmjében, hogy ezekkel a szerencsétlen vidéki srácokkal nem eshetnek meg történetek, mert bárhová is fussanak ezen a gazdagokra és szegényekre, kiváltságosakra és kiszolgáltatottakra tagolódott Magyarországon, ők valahogy mindig az alávetettek végtelenül kiábrándító szerepét kapják a leosztásban. Ezek a cseppet sem ijedős, egyenes jellemű, fejjel a falnak rohanó hősök még akkor sem nyernek a bolton, akkor sem válnak az élet császáraivá, ha összejön nekik egy-egy numera az országgyűlési képviselő unatkozó nejével vagy a dúsgazdag menyasszonnyal az esküvő éjszakáján. Ezek a pillanatok nem borítják fel a világ rendjét, nem stilizálódnak kalanddá: úgy esnek meg póriasan, a maguk helyi értékén. A beteljesületlen ígéretek, az elmaradt kalandok teszik, hogy a humor színes köntösébe bújtatott Szezon talán a legszomorúbb film, amit a rendszerváltás utáni Magyarországról láttam.

Ha Török sok mindenben meglepett is második filmjével, nem cáfolta meg azt a Moszkva tér nyomán kialakult benyomásomat, hogy íróként-rendezőként rendkívül fogékony a kisepika iránt és élvezettel merül el a mikrorealista környezetfestésben, valamint az emberi viselkedés részleteinek megrajzolásában. Azt a keserűséget és kiábrándultságot, amit Mundruczó (aki egyébként mint színész az unott pornófilmes önironikus szerepét kapta a Szezonban) a Nincsen nekem… sok tekintetben hasonló történetében szikrázó melodrámába sűríti, Török következetesen egymásra épített motívumokban és jelenetekben apránként bontja ki, minden egyes pillanattal újabb koporsószeget ütve a kisvárosi temetőből (ezt szó szerint kell értenünk: jobb híján ott napoznak a srácok) kifelé törő életerős fiatalok sorsába. A dél-alföldi világot otthonosan ismerő írótársa, Podmaniczky Szilárd segítségével sikerült a rendezőnek a Moszkva tér budapesti szubkultúrájától távol eső területen is hús-vér figurákat és eleven helyzeteket teremtenie. Török a humorérzékét sem vesztette el az első film óta: az elbeszélés egészében bujkáló szomorúságot sokáig éppen az ügyes kézzel kibontott jellemkomikum rejti el.

A ritmusukban is gondosan kiegyensúlyozott jelenetekben ülnek a poénok és ütnek a pofonok, minden tárgy, szó, mozdulat a helyén van, amihez persze nemcsak író és rendező, hanem a kis gesztusokban, a mikrorealista építkezésben magabiztosan mozgó színészek is elengedhetetlenül szükségesek. Az epizódszerepektől (Rezes Judit, Kovács Martina, Hámori Gabriella, Hegedűs D. Géza) a főszerepekig (Nagy Zsolt, Nagy Ervin, Kokics Péter) csupa pontos és érzékeny színészi alakításban kel életre a Szezon kényesen kiegyensúlyozott története. Elég volna csak annyi, hogy a három főszereplő a könnyebbik utat választva a vidéki izomagyak könnyen kínálkozó típusát bontaná ki a karcagi pincérekből, már akkor pont az ellenkezőjére fordulna az egész film: megértés és együttérzés helyett lesajnálás és kinevetés volna a vidéki fiatalok sorsa. Nagy Zsolt különösen erőteljes a cukorgyárból, diszkóból kirúgott, étteremből, nők ágyából kitúrt főhős szerepében: az elementáris indulatok és a pénz hatalmától való szorongás, a butasággal határos naivitás és az egyre keserűbb tudás kettőségét pontosan érzékeltetve ad testet a figurának. A pornószínészi ambícióktól fűtött kisvárosi bika suttyó fölényességét és tiszteletre méltó önérzetességét Nagy Ervinnek, míg ennek az impozáns vezérhímnek asszisztáló underdog hajlékonyságát Kokics Péternek köszönheti. A komplexebb, kidolgozottabb színészi alakítások mellett Garas Dániel operatőri munkája is jóval tisztább és elegánsabb, mint a Moszkva térben volt; visszafogott tempójú képsorainak Zságer Balázs vendéglátós töredékekből és bluesos hangulatokból kikevert zenéje adja meg a lendületét.

Az impulzív, ám kissé egyenetlen debütáló alkotás után Török Ferenc átgondolt, nagyobb rendezői tapasztalatról árulkodó, kiérlelt munkával tért vissza a moziba, pont úgy, ahogy ez egy második filmeshez illik.
1971-ben születtem Budapesten.
1989-ben érettségiztem a Rákóczi Ferenc Gimnáziumban.
1989-91. Fényképész Iskola.
1991-95. Esztergomi Tanítóképző Főiskola, filmelmélet szak.
1995-2000. Színház- és Filmművészeti Főiskola, filmrendező szak.

1997. vizsgafilm: Hajtás (18 perc, játékfilm, Beta) Rendezés és forgatókönyv.
A filmet műsorára tűzte a HBO mozicsatorna.

1998. vizsgafilm: Premier (28 perc, tévéjáték, Beta) Rendezés és forgatókönyv.
A sorozatot a Duna Televízió vetítette.

1998. Hajtás Pajtás menni Amerika (31 perc, dokumentumfilm, DV) Rendezés.
A filmet műsorára tűzte a Magyar Televízió.

1999. vizsgafilm: Tranzit (9 perc, játékfilm, 35 mm) Rendezés és forgatókönyv.
Fesztiválok:  München, Bologna, Marosvásárhely, Mexico City, Kijev, Mediawave,
Cannes (Kodak Emerging Filmmaker Program)
Díjak: New York International Student Film Festival: Robert Greenberg Award,
Moscow Student Film Festival: Best Camera.

2000. diplomafilm: Moszkva tér (88 perc, játékfilm, 35 mm) Rendezés és forgatókönyv.
Díjak: 32. Magyar Milleniumi Filmszemle: a legjobb első film és a közönség díja.
A filmre több, mint százvenezer néző váltott jegyet a hazai mozikban.

2001. Alig (55 perc, dokumentumfilm, BETA) Rendezés.

2002. Cipők (17 perc, kisjátékfilm, 35 mm) rendezés és forgatókönyv
Díjak: 34. Magyar Filmszemle: Kollektív alkotói díj.

Török Ferenc

2003. nyarán három huszonéves fiatal - Guli, Antal és Győri Peti -, tengődik Karcagon, a kelet magyarországi kisvárosban. Néhány éve végezték a vendéglátóipari szakközepet. Egy osztályba jártak Debrecenben a „KERI”-be. A történet főszereplője Guli, nehezen találja helyét a sivár kisvárosi közegben.  Anyja, aki férje halála miatt, születésétől egyedül neveli a fiút, a kabai cukorgyár üzemi fogorvosa. Guli utálja a cukrot.

Andi, Guli volt szerelme most a fiúk főnökének legjobb haverjával, a Kopasszal jár. Gulit emiatt rúgják ki a Flash diszkóból. A fiú anyja pénzéből tengeti eseménytelen hétköznapjait.
A srácok a karcagi strandon megismerkednek három fiatal lánnyal, elhívják őket szórakozni a Flash diszkóba, Guli volt munkahelyére, ahol Antal és Győri még mindig pincérként dolgozik. Guli viszi ki a lányokat kocsival, jól indul az este: Antal áll a kapuban, Győri a pultos, nem kell semmiért fizetni. Váratlanul betoppan a főnök társasága. Guli ráköszön Andira. Mire a főnök őrjöngve neki esik: „takarodjál kifelé a diszkóból, mert ide cigány nem jöhet!” A fiúk hiába tiltakoznak, Guli megszégyenítve távozik. Mikor hazaér, anyját a nappaliban találja egy fiatal gyári munkással.

Másnap a fiúk elhatározzák, hogy itt hagyják ezt a „lepratelepet”. Guli korall színű Jettájával neki vágnak: irány a Balaton!

A szezon még nem kezdődőtt el, így munkát is könnyen találnak. Pincérnek állnak Aligán, a volt pártüdülőben. A koszos munkásszállón laknak, de végre itt vannak a Balatonon, ahol „pörög élet”. Összehaverkodnak Rajmunddal, a sárvári pincérfiúval és Timivel a gyakorlaton lévő, enyingi pincérlánnyal.

Unalommal telnek az első hetek. Esténként a parton ücsörögnek, nézik a kivilágított diszkóhajót és álmodoznak. Antal szerelmi kalandba keveredik egy középkorú hölgyvendéggel, Guli összebarátkozik Timivel.

A „Kullancsos” nevű kocsma lesz a törzshelyük.
Antal konfliktusba keveredik az étteremvezetővel, ezért Győrivel úgy döntenek, hogy új melót keresnek valahol a közelben. Elviszik Guli kocsiját és neki vágnak a déli partnak. Guli nem megy velük, úgy dönt, hogy ott marad Aligán. Pár nap múlva Antalék kocsi nélkül térnek vissza, nincs munka, elfogyott a pénzük. Az autót az út szélén, hagyták, mert kifogyott a benzin. Egy vagyonért kitaxiznak a kocsihoz, de már csak a kifosztott Jettát találják az országúton. Guli dühében, a magukkal hozott benzinnel lelocsolja saját kocsiját és felgyújtja az imádott Jettát.
Antalék elhatározzák, hogy felmennek Pestre egy régi haverjukhoz. Guli tovább nyomja a robotot. Ha Timivel nem ülhetne esténkét a tóparton, elviselhetetlen lenne a „balatoni nyár”. Szépségversenyt rendeznek az aligai strandon. Rajmund és Guli a tömegből figyeli a kifutón lépkedő fürdőruhás lányokat. A pontozó zsűri elnöke nem más, mint a Flash diszkó főnöke, aki annak idején Gulit megalázta. Mikor a Főnök bemegy a mosdóba, Guli utána lopózik egy dugóhúzóval, hogy ráijesszen, ám az utolsó pillanatban megfutamodik. Timi nem érti mi van a fiúval. Guli azt hazudja a lánynak, hogy anyukája rosszul van, majd felmegy haverjai után Budapestre. Antalék egy kőbányai lakótelepen bérelnek lakást, melójuk nincs, teljes nihill. Rádumálják Gulit, hogy iratkozzanak be egy pornószínész-tanfolyamra. Guli belemegy, de kidobják őket a castingról. A megalázó pornó élmények után, Guli mégis úgy dönt, hogy vissza kéredzkedik Aligára. Azt hazudja, hogy anyja meghalt, s emiatt visszaveszik.


Újra kezdődik a nyári verkli: munkásszálló, „Kullancsos”, meló. Timivel a diszkóhajót nézik este a vízparton, a jövőről beszélgetnek. A lánynak szeptemberben  újra kezdődik a szakközép, készül vissza a fehérvári kollégiumba. Guli kikíséri a lányt az enyingi távolsági buszhoz, csókolóznak. Még aznap este Rajmund elmeséli, hogy amíg Guli Pesten volt, ő többször lefeküdt Timivel. Guli hazamegy: egyedül nézi a tévét munkásszállón.
Másnap Guli nem áll szóba Timivel, a köszönést is elkerüli. Augusztus 20-án este tűzijáték van Aligán. Hatalmas lagzit tartanak az étteremben, valami „nagykutya” esküszik: libamáj, kacsamell, csülök, homár, kocsonya. A vendégek lakodalmas rockzenére mulatnak. Jó a hangulat: az üdülővezető a fiatal szőke mennyasszonyt pörgeti. Gulit, a tálalásnál a vőlegény nyilvánosan megalázza. A pincérek közben lázadoznak, mert nem akar túlórát fizetni a vezetőség. Gulit közben megkörnyékezi a hullarészeg menyasszonyt. A fiú, a mosdóban ráveti magát a csábító menyasszonyra. Az aktus után provokatívan szolgálja ki a dagadt vőlegényt, aki újra megpróbál belekötni. Guli tovább provokálja a férfit, majd mosolyogva tűri, hogy a férfi többször arcul csapja. A főpincér, hazazavarja a fiút. Guli leissza magát.
Hajnalban Timi felmegy a munkásszállóra, Guli másnapos fejjel nyit ajtót. A lány szabadnapot kapott, elhívja Gulit sétahajózni. Rántott sajtot rendelnek a hajó éttermében egy fiatal pincértől. Guli alig beszél, nem kívánja az ételt. Timi tartárt csepegtet a panírra, a fiú fölrohan a fedélzetre: a korlátnak dőlve öklendezik.
Guli a vonatablakon bámul kifelé: a fákon már sárgulnak a levelek. Egyedül száll le a karcagi állomáson. A kisváros főutcáján mosolyogva köszönti az ismerősöket. Belép a Flash diszkóba, Andi ül a pult mögött. A lány megpróbálja kiküldeni volt szerelmét, de a fiú nem hallgat rá, csöndben issza a keserű feketét. A lány az ajtót figyeli, retteg, hogy belép a Főnök. Nem jön senki, Guli elköszön. Kimegy anyjához a cukorgyárba. Megkezdődött a szeptemberi cukorkampány: a teherautókról tömegben ömlik a koszos cukorrépa.

Török Ferenc