Tavasz, nyár, ősz

Élet/művészet

Három évszak, három hangulat, melyekhez három különböző generáció szerelmi kalandja kapcsolódik. Molnár György tévéjátéka Kosztolányi Dezső novelláiból kedden az m1 műsorán .

Kosztolányi írásait filmre vinni már önmagában véve félsiker. Ha meg olyan valaki vezényli le az adaptációt, aki láthatóan jól ismeri, és ami még fontosabb: becsüli, nagyra tartja Kosztolányi írásainak világát, illetve az ahhoz fűződő hangulatokat, akkor a siker majdnem biztossá válik. Molnár György, a Tavasz, nyár, ősz című tévéfilm rendezője és forgatókönyvírója korábban is merített az író Kosztolányitól (A rossz orvos), és legújabb munkája is az ő történet-töredékeit fűzi zsinórra.

Tavasz, nyár, ősz – három hangulat, amelyekhez három különböző generáció egy-egy tagjának édesen bús története kapcsolódik. Ki más köthetné össze a fejezeteket, mint az idő múlását kíméletlenül dokumentáló fényképész? Lukáts Andor, a filmbéli fotográfus ugyanazzal az irónikus mosollyal a szája sarkában mondja a néző szemébe emberi hiúságról, szépségről, vagy éppen a női meztelenségről vallott gondolatait, ahogy annak idején valószínűleg maga Kosztolányi is forgathatta a tollat.

Ahogy tavasszal a virágok, úgy nyílik ki egy érettségi előtt álló diák érdeklődése a szebbik nem iránt. Egy rakott szoknya, és mindaz, ami alatta lapul, sokkalta érdekesebb Vergiliusnál, és ez akkor is így van, ha a szoknyát viselő nagyságos asszony ura pisztolyt tart éjjeliszekrényében. A nyitótörténet hőse, a szerelemtől szédült fiatalúr az asszonyt falva retteg a férj haragjától, nem tudja szegény, hogy még a rendszeres légyottok helyszínéül szolgáló szobát is a férj biztosítja telhetetlen asszonya számára…

A három életszakasz és hangulat, három különböző vizuális eszköz

Hasonlóképp groteszk helyzetet teremtenek a második felvonás, azaz a felnőttkor látszólagos korlátnélküliségét kifigurázó történet szereplői. Az egyedülálló férfit barátja nagy szívességre kéri: ugyan nem tudná-e átadni neki a lakását heti egy estére, egy titkolt szerelmi viszonyból adódó nehézségek kiküszöbölése végett? A férfi gálánsan igent mond, még italról és cigarettáról is gondoskodik a párocska számára, hogy kis idő elteltével megdöbbenve értesüljön róla barátjától: a viszonynak régóta vége, ő ugyan nem használja az üres lakást. De akkor vajon kik azok, akik hétről hétre összegyűrik a kanapé díszpárnáit?

A szenvedélyes tavasz és a napszúrással fenyegető nyár után a melankólikus ősz következik, két öregúrral, akik diákéveik emlékeit akarják újra átélni. Beköltöznek a hajdani albérletbe, korán kelnek, fröcskölik egymásra a hideg vizet, ám minden hiába: az emlék – legyen bármilyen szép is – akkor is emlék marad, újraélni nem lehet az örömteli pillanatokat.

Molnár e három életszakasz és hangulat ábrázolásához három különböző vizuális eszközt alkalmaz: az első fejezet szépia-színnel átfestése a régi, megsárgult fényképekhez teszi hasonlatossá a történet képkockáit. A második rész némafilmes szerkezete, a zenével kísért, fekete-fehér felvételek és az ezeket megszakító föliratbetétek a sztori könnyed humorát hangsúlyozzák, míg a záródarab speciális képi megoldása, az öregurak városi sétájának bemutatása képeslapszerű állófelvételekkel, mintha a puszta emlékezésnek a tényét húzná alá.

Kosztolányi és Molnár figuráinak természetesen van idejük mindenre

A formával való játék egyáltalán nem zavaró, sőt, Kosztolányi világának hangulatához tökéletesen illeszkedik. A szivarfüstös kávéházak, a halk bárzongorák, vagy éppen a városligeti csónakázás, napernyővel a kézben, mind az ábrázolt kor és a napjaink közti alapvető különbséget emelik ki, mennyire más volt akkoriban a tempó. A folyamatos hajsza közben ugyan kinek van ideje arra, hogy a fekete nőknek a szőkékkel szembeni előnyeit taglalja hosszú, cifra mondatokban jóbarátja és néhány pohár snapsz társaságába feledkezve? Kosztolányi és Molnár figuráinak természetesen van idejük minderre, felvillantva valamicskét 21. századi közönségük előtt az élet élhetőségéből és valódi élvezhetőségéből.

Molnár György filmje kitűnően illeszkedik a Kosztolányi-feldolgozások sorába, ráadásul a magyar tévéjáték sorsáért aggódókat is megnyugtatja kissé: van még remény, születnek még értékes alkotások is. Szűkös erőforrásait remekül használja ki Molnár, a díszletek és a jelmezek megmunkáltságát látván nem támad föl a nézőben az ilyenkor megszokott szánalom a produkciók pénztelenségét illetően. A Tavasz, nyár, ősz készítőinek sikerül felülkerekedniük a körülményeken, élvezetes tévéfilmmé tudták alakítani – remélhetően az eredeti novellákhoz (A bécsi asszony, Hímek, Öregurak) is kedvet ébresztve -- a Kosztolányi-féle nemes alapanyagot.

Tavasz, nyár, ősz – junius 5. kedd – 21.05. MTV