Terminátor - Arnie aranybányája
I’ll be back
Bemutató: 2005. február 22.
A hetvenes, nyolcvanas évek terrorfodrászainak hajlakkos-tupíros rémuralma idején termékenynek bizonyultak a sci-fiírók. A világűr szinte végtelen üressége kezdett benépesülni a legkülönbözőbb, de leginkább mégis emberszerű kreatúrákkal, köztük nagyon is földi hősökkel és ellenségeikkel. Legerőteljesebb hatású a Csillagok háborúja volt, amely még a filmszínészből lett amerikai republikánus elnök Reagan alatt az amerikai védelmi (?) politikának is ihletet adott.
Nagyon kevés néző lehet, akinek valahogy kimaradt az életéből a Terminátor első része. Annál is inkább, mert a nyolcvanas évek videóhullámán a mozikon túl is szinte mindenkihez eljuthatott a film. Mérföldkő volt a kor akciófilmjei között. Köszönhetően leginkább annak, hogy főszereplői nem egydimenziós figurák, akik között a Terminátort „eljátszó” Arnie kivétel.
A Terminátor sztorija nem volt ismeretlen, már öt évvel korábba a Mad Maxben felbukkant egy hasonló vízió, a közeljövőben bekövetkező nukleáris háború után saját túléléséért küzdő emberiségről. Míg a Mel Gibson karrierjét egyengető benzingőzös, halálkanyarokal tűzdelt moziban a túlélők elszigetelt csoportjai egymással harcolnak, addig James Cameron filmjében az ember ellenfele a gép, amely rafinált módon a nemcsak térben, hanem időben is támad. Visszaküldve a jövőből egy elpusztíthatatlannak tűnő gépet azzal a feladattal, hogy az öntudatra ébredt technika elleni harcban az emberiséget győzelmét kiküzdő John Connort még születése előtt likvidálja. A még meg sem fogant gerillavezér édesanyjának segítségére siet a későbbi apa - cseles időparadoxont hozva létre -, és megkezdődik a kilátástalannak tűnő versenyfutás az életben maradásért.
A most kiadott duplalemezes DVD első darabja meglehetősen puritán, nincs rajta semmi extra. A bonuszok a második diskre kerültek, viszont cserébe nem is kell a gyártó, forgalmazó vagy szponzor reklámszpotjaival találkoznunk.
„Egy lángokból kiemelkedő robotot láttam” – emlékszik vissza James Cameron (Titanic, Alien) azokra a napokra, amikor egy római szállodában betegen, átmeneti elszigeteltségben lábadozott. Hogy körülbelül milyen látomások kavarogtak még a rendező fejében, abba nyerhetünk bepillantást a második DVD extráival.
A Still Material alatt találjuk James Cameron artwork című képgyűjteményt, amelyben színes ceruza-, és tusrajzok illetve olajfestmények között lapozhatunk. Mint a lemez legértékesebb extrájából, Other Voicesből kiderül, a rendező képzett rajzoló volt, és kézügyességét modellépítőként is használta sci-fik díszleteinek tervezésekor (Battle Beyond the Stars – 1980).
Szintén a Csendes anyagok között találni a forgatáson készült fotókból, a makeup csapat és a jövőben játszódó helyszínek megteremtésén dolgozó Fantasy II munkájáról felvett képekből egy csokorra való. Megnézhetünk továbbá néhány plakátot, amelyeket annakidején a külföldi forgalmazáshoz készíttettek.
Ínyenceknek való csemege a második diskre felrakott eredeti treatment. Itt talán még nem probléma, hogy csak angol felirat található a DVD-n, ám a videóanyagok esetében már sokakat elriaszthat a szinkron és a felirat hiánya. Maga a film mindkettőt tartalmazza.
Az első riportfilm The Making of Terminator nem túl érdekes a második anyaggal, az Other Voices-szel összehasonlítva, mert ebben szinte minden lényeges dolog benne van, ami az előzőben is szerepel. Az egyórás Other Voices-ből megtudhatjuk, hogy a stáb kulcsfigurái, a rendezőtől a produceren, szereplőkön át a trükkösökig és a zeneszerzőig kellemes emlékeket őriznek a pénztelenség ellenében romantikussá szépült erőfeszítésekkel kiküzdött filmről. Arnie időnként szemmel láthatóan luxuskörnyezetben emlékezik, hogy milyen volt szinte üres zsebbel egy olyan gerillafilmet forgatni, sok jelenet felvételéhez engedélyük sem volt, így azok akkor készültek, amikor éppen nem járt senki a közelben. Arnie nagyon szuggesztíven abba is beavat bennünket, hogy neki kezdettől fogva a gépember figurája volt a szimpatikusabb, pedig eredetileg őt szánták a jövőből visszaküldött védelmező alakítására.
Végül minden szerencsésen alakult, a film befutott, de ha valakit mégis kétségek gyötörnének az extrák nézése közben, azt megnyugtatják az ausztriai születésű izomember szavait „Attól a pillanattól, hogy olvastam a filmtervet, tudtam, hogy egy aranybányán ülök.”
