THX 1138

Lucas evangéliuma

Bemutató: 2004. november 1.

A THX antiutópia. Egy elképzelt, a földfelszín alá kényszerült társadalom működését láthatjuk, amely azonban minden csak nem „underground”. A THX kemény kritikával harcolt a 60-as évek végének nyomasztóan üres fogyasztói kultúrája ellen. „Vásárolj! Vásárolj most, és légy boldog!” – szól a jelenünkre is könnyen vonatkoztatható üzenet. A film főszereplője kis csavar a nagy gépezetben, a THX 1138 kóddal ellátott dolgozó, akinek mindennapi munkája, hogy a társadalom zavartalan működésére felügyelő robotokat készítsen, vagyis saját „elnyomóit” gyártsa futószalagon. A földalatti közösség tagjai érzelemmentes rutinban élnek, amelyet különböző gyógyszerek, legális drogok adagolásával érnek el a rendszer láthatatlan kitalálói. A THX állja a versenyt a George Orwell 1984-éből készült filmes adaptációkkal.

THX szobatársának, LUH-nak trükkjével kikerül a drogok érzelemtompító hatása alól, és végzetszerűen szerelmes lesz belé. Az első lemezen lévő extra egyikéből, amely a rendező és a hangmérnök, Walter Murch audiókommentárját tartalmazza, kiderül, hogy THX a szex, LUH pedig a love, szerelem szóra utal. Az 1984-et idéző, lakó- és egyéb tereket behálózó kamerák („A Nagy Testvér figyel téged.”) elkerülhetetlenül leleplezik a „vétkezőket”, és magától értetődő, hogy az érzelmek felett uralkodni akaró, azokat kizárni, semlegesíteni igyekvő társadalomban - akár Orwell éjsötét víziójában - a szerelem bűnnek számít. A „bűnösök” a gyorsan lezajló tárgyalás után egy különleges börtönben találják magukat, hatalmas fehér térben, ahol gyakorlatilag elvesznek a tájékozódáshoz szükséges támpontok. Itt kell valamit kezdeniük magukkal, az életükkel. A film legelvontabb és a filozofikusabb részében felbukkan Sartre (SRT), Nietsche (NCH) és Platon (PLT) is. Nem véletlen, hogy ebben a bizonytalan fehér ködös térben az egzisztencializmus kiindulópont-keresésével vannak elfoglalva a foglyok, akiket saját gondolataik béklyóznak meg, tesznek cselekvésképtelenné.

A „kitörés” meglepően egyszerű, és egyben a legnehezebb feladat is. Csak tenni kell valamit. THX fogja magát és elindul, hogy kijusson nemcsak a börtönből, hanem az egész gépezetből. Útján akad néhány kísérője, mint például előző nyugodt életéből egy figura, SEN, aki korábban THX-et szerette volna lakótársának tudni, lévén annak igen „magas a higiéniai szintje”. A hologram SRT, vagyis Sartre, is velük tart, aki kivezeti őket a fehérségből. Végül hősünk eléri célját, de hogy túléli-e, az már kevésbé fontos ahhoz képest, hogy kitört a steril, beszabályozott világból.

Körbe, körbe, ahogy a gépezet irányít - részlet a filmből

Az első lemez extráinak egy másik darabjában Walter Murch hangmérnök kommentálásából megtudhatjuk, hogy miként állították elő a film különböző jeleneteinek jellegzetes hangeffektusait.

A második lemez első bónusza, Legacy of Filmmakers: The Early Years of American Zoetrope-on 1960-as évek második felében felnőtt filmes generáció tagjai nyilatkoznak akkori érzéseikről. Felvillan a hippi korszak, „a szeretkezz ne háborúzz” érzése, az érzelmek felszabadításának problémája, a 60-as, 70-es évek ifjúságának világa, és lázadó szelleme drogos-tudattágító, a vietnámi háború ellen tiltakozó formájában. Lucas elmondása alapján éppen az „érzelem” a kulcsszó ahhoz, hogy világos legyen, miként készíthetett el első pillantásra olyan különbözőnek tűnő alkotásokat, mint a THX, az American Graffity és a Star Wars filmek.

A DVD-én Lucas hajdani lázadó társai – többek közt Martin Scorsese, Francis Ford Coppola, Steven Spilberg és a főszereplő, Robert Duvall - emlékeznek a „nagy időkre”, Új Hollywood vértelen forradalmára. A mindenható öregekkel, a nagy stúdiók elmeszesedett irányítóival keményen kellett harcolniuk az új szemlélet elfogadtatásáért.

A történet maga is hollywoodi mintát követ. Coppolával az élen, aki a „pénzgyűjtő” volt, létrehozták a Zoetrope nevű filmes céget. Lelkes fiatalok a már említett öregek ellen nehezen találják meg a maguk lehetőségét, majd mégis filmhez jutnak. Azonban Lucas THX-e annyira nem tetszik a Warner Bros vezetőinek, hogy a Zoetrope addigi tervei (hét filmre kaptak felkérést) és léte került veszélybe. Lucasék attól féltek, hogy még a kópiákat sem kapják vissza a Warnertől, így a bemutató vetítés után ők maguk szedik le a celluloidot a vetítőgépről és viszik el azokat. Ez a történet is szerencsés fordulatot vett, és ezért érdekes belegondolni, hogy olyan filmek, mint a Star Wars dupla trilógia és az Indiana Jones-sorozat megálmodója milyen közel is került az európai filmes Újhullámhoz. Szinte két, „távoli, nagyon távoli galaxisban” vagyunk.

Találunk még a második lemezen egy korai THX-verziót, a THX 1138 4EB-t, ami 1970-ben készült, és technikailag sokkal kevésbé kidolgozott, összehasonlítva a későbbi Lucas munkáival. Ennek érdekessége, ahogy felbukkannak a korszak pszichedelikus rock-blues hatásai, mintha egy kísérleti hippi-scifit látnánk.

Mindent egybevetve: a duplalemezes THX 1138 érdekes filmtörténeti darab, amit nemcsak a Star Wars-rajongóknak ajánlott beszerezni.


DVD-adatok