Tiszta

Aranyélet, aranylövés – aranyárban

Bemutató: 2005. június 9.

A kritikusként indult Olivier Assayas nemcsak az ázsiai film új hullámáért, no meg az ázsiai szépségekért, hanem, mint ahogy azt első nagyjátékfilmje, az 1986-os Désordre is bizonyítja, a Tisztában is „megemlített” rockzenei világért is rajong. Maggie Cheung pedig, aki, bár remek szereplőgárda „vokálozik neki”, végig hátán cipeli az egyszemélyes dráma színészi terheit, amellett hogy a hongkongi filmrendezők és a kung-fu-őrültek kedvence, a Jackie Chan oldalán történt debütálás óta egyre komolyabb alakításokkal bizonyítja ama drámai véna meglétét. Olyannyira, hogy Stanley Kwann Full moon in New York című filmjéért 1992-ben a legjobb színésznőnek járó Ezüstmedve-díjat vihette haza Berlinből, de érdemes megemlíteni gyümölcsöző munkakapcsolatát Wong Kar-wai-jal, akinek első filmjében (As Tears go by), valamint Szerelemre hangolvában, illetve annak folytatásában, a Titanic zárófilmjeként levetített legutóbbi (2046) filmjében láthattuk viszont a színésznőt.

Anyai ösztön kontra határtalan élvezet egész a végzetig

A Clean igazi nemzetközi produkció. A három nyelven beszélő, három országban játszódó film középpontjában egy valódi világpolgár áll, egy afféle női életművész, aki a hedonizmus semmiféle formájától nem riad vissza, legyen szó kábítószerről vagy szexuális kilengésekről. A Maggie Cheung alakította fiatal kínai nő, túl a keleti gyökereken, először a francia fővárosban, majd Londonban próbál szerencsét. Miután a párizsi zenei csatorna pergőnyelvű műsorvezetőjéből a levitézlett rockzenész nem hivatalos feleségévé, menedzserévé és drogdílerévé avanzsál, öt év mámor után elkövetkezik a vég, az összeomlás. A sikertelen életet követő sikeres aranylövés után Emily egyedül marad, ráadásul a halálos dózis beszerzése miatt börtönbe kerül. A mission tulajdonképpen itt, azaz a szabadulást követően kezdődik, hiszen hősnőnk a sznob szubkultúra komformista, önámító, sőt önkábító világából átcsöppen a „realitybe”. Marad két út, a választás adott. Egyre lejjebb és lejjebb csúszni, végül valamelyik húgyszagú utcasarkon összetalálkozni a véggel vagy megpróbálni szabadulni – foggal, körömmel, örömmel vagy örömtelenül. A tét: az évekig feledésben hagyott, nagyszülőknél nevelkedő közös gyermek visszaszerzése. Anyai ösztön kontra határtalan élvezet egész a végzetig.

Olivier Assayas filmjének erőssége a hitelesség. A több miliőn, sőt országon át kígyózó történet egyetlen percre sem veszíti el a kapcsolatot a valósággal. Assayas pontos és határozott vonalakkal vázolja fel hősnője éppen aktuális hátterét és helyzetét, akár zajos koncerttermek, akár a kínai vendéglők „backstage-éről” legyen is szó. Külön szálon vezeti a nagyszülők és a kisfiú mintegy kontrasztként megjelenő nagyon is rendezett, nyugodt világát, s mindeközben egyetlen percre sem lazít a film feszességén. A Clean természetesen nagyban támaszkodik Maggie Cheung rendkívül plasztikus alakítására, s hogy ez a szélesvásznat betöltő jelenlét ne vesszen el valamiféle káoszban, a rendező további telitalálatokkal támogatja meg. Úgy, mint Nick Nolte a menye iránt egyre engesztelhetőbb nagyapa vagy a Maggie Cheunghoz hasonlóan modellből lett színésznő, Béatrice Dalle a barátnő szerepében. S mivel a zene érzékeny, pulzáló része az egésznek, Brian Eno korhű „sorvezető” dallamain túl, Assayas arról sem feledkezett meg, hogy egy olyan kaliberű klasszist helyezzen el a stáblistán, mint Tricky, aki nem csak dalokkal, hanem színészi játékával is hozzájárult a „tisztuláshoz”.