Trópusi vihar
Full Kretén
Bemutató: 2008. szeptember 4.
Ben Stiller komikusi tehetségét nem csak a kamera előtt tudja kamatoztatni, ez már számos rendezéséből kiderülhetett. A Zoolander-ben hét évvel ezelőtt egy számára minden szempontból elérhetetlen világba, a fotómodellek közé képzelte magát, most a Trópusi vihar-ban egy másik fájó hiánnyal számol le: a háborús filmekkel. A színész-rendező sokat viccelődött azon, hogy a filmjét azért találta ki, mert őt amúgy sosem válogatnák be egy háborús film szereplőgárdájába, hát csinált egyet magának.
Nem is akármilyet: a Trópusi vihar ugyanis nem egy egyszerű műfajparódia, hanem az egész hollywoodi stúdiórendszer vitriolos, ám roppant szórakoztató látlelete. A film "előtt" (valójában alatt) három kamuelőzetes, és egy kamureklám megy le, megfelelő alapozást nyújtva a filmben következő önfeledt hülyéskedésnek. A keretsztori pofonegyszerű: a stúdió diktálná a feltételeket, de valójában a túlfizetett színészprimadonnák szabják meg, hogyan is megy a forgatás. (Az ilyen helyzetik szülik az olyan nyilatkozatokat a forgatás után, hogy "Nagyon jól lehetett a rendezővel dolgozni, meghallgatta és elfogadta a tanácsaimat, ha esetleg valamilyen javaslatom volt a karakterrel kapcsolatban.")
 |
| Túlfizetett színészprimadonnák szabják meg, hogy mi van |
A Trópusi vihar klasszikus értelemben a Hollywood on Hollywood típusú, csúnya szóval élve metafilmekhez áll közel, amelyben a játékfilm eszközeivel mutatják be a játékfilm eszközeit, de Stiller elsősorban nem leleplezni akarta az álomgyárat, csak egy jót szórakozni rajta és ami talán még fontosabb: vele. A dühös producer, a szerencsétlenkedő rendező, a túlbuzgó pirotechnikus, a kekeckedő ügynök csak a háttér: hiszen a film valójában a három (négy) színészóriás jutalomjátéka.
Jack Black egy fingós poénokból élő drogfüggő komikust, Robert Downey Jr. az 5 Oscar-díjas, öntelt szinészóriást, Ben Stiller pedig az egykoron sikeres akciósztárt alakítja, hozzájuk járul a két kötelező elem: a rapperből lett színész, valamint az áttörésre váró zöldfülű. Ők öten menetelnek teljesen magukra maradva a szerintük bekamerázott dzsungelben, hogy rendhagyó eszközökkel leforgassák minden idők legjobb háborús filmjét, ám végül egy cseppet sem fiktív drogfőző laborban kötnek ki. De ez csak a körítés: mert valójában a film szólhatott volna akármiről, legkevésbé talán a sztorira figyelünk, a színészeket öröm nézni, ahogyan lubickoltak a szerepben, lökik a hülye szöveget, bohóckodnak össze-vissza, iszonyatos grimaszokat vágnak és idiótán mozognak.
 |
| Számtalan váratlan, abszurd és eredeti poént szolgáltat |
"Műfajából" adódóan is a Trópusi vihar egy drága film: minden létező pénzt el is költöttek rá, és ez szerencsére meg is látszik rajta. A kérdés inkább még is az, hogy a Trópusi vihar lesz-e akkora klasszikus, mint a Zoolander. A Kék Acél fogalommá vált, Jámbor Jack-ből jó ízű ikon már nem lesz, hiszen többen tiltakoztak a filmben a retard (magyarban: kretén) szó szellemi fogyatékosokra vonatkozó, sértő használata ellen. Robert Downey Jr. feketévé maszkírozása bizonyára még sokáig emlékezetes marad (szerencsére a szinkronnak is sikerült hoznia a karaktert, így a magyar nézők nem maradnak ki), és nevetünk még egy-két napig, ha feldereng egy-két poén (Sunaszaft).
A Trópusi vihar témakezelésében engem (az egyébként szintén Stiller által producerált) Kidobósra emlékeztetett. A téma olyannyira képtelenség (kidobós-bajnokság, háborúba csöppenő színészek), hogy számtalan váratlan, abszurd és eredeti poént szolgáltat, amelyeket a filmidő alatt folyamatosan és maximálisan kiaknáznak. Talán éppen ez a Trópusi vihar egyetlen hibája is: annyira szórakoztató, hogy egy idő után már fáradunk, a kisebb hullámvölgyektől eltekintve ugyanis a film rettenetesen tömény, és ha nem is újranézős, de mindenképpen kötelező darab.
