Tudatlan tündérek (Le Fate Ignorante)

Bemutató: 2002. október 24.

A Tudatlan tündérek bosszantóan avítt melodrámai fogással indít: a felsőközép osztálybeli, negyven év körüli Antonia (Margherita Bay) egy tragikus közúti balesetben elveszíti férjét. Majd egy festmény (csak másolat!) hátulján – amely eredetileg Massimo irodájában volt kifüggesztve – rejtélyes üzenetet talál a Tudatlan tündértől.

Az özvegy elsápadt a fájdalomtól, magam pedig a csalódottságtól: vajh’ hányszor kell még végignéznem, amikor a rendező a szerető után nyomoztat?
Azonban a tizenkilenc éves kora óta Olaszországban élő török rendező kifinomult, színészi örömjátékban gazdag, míves munkája gyorsan elsimítja a húszperces ráncokat homlokomról. A szerető nem a nagybani piacon kereskedő picit túlsúlyos szőke, hanem – és itt újra gödör jön, készüljünk az ugrásra – Michele, a szép, ifjú férfiú (Stephano Accorsi).

Özpetek filmje ettől a pillanattól fogva lehetne:
1. kampányfilm a politikai korrektség jegyében,
2. agitációs propagandamunka, hirdetve a melegek jogait és szózatokat zengve a békés egymás mellett élésről,
3. életinduló jól karbantartott, érzékeny, középkorú, intellektuális értelmiségi nőknek.

Özpetek az egyetemes magányt választotta.
Várhat-e megnyugvást az élettől az egész nap ágyban fekvő, szerelmét váró AIDS-es Ernesto (Gabriel Garko)? Reményt nyújthat-e neki, ha megtudja, akit a legjobban szeretett, nem hagyta el - hanem már hónapok óta halott? Elmehet-e az öccse mennyegzőjére az a férfi, aki most már nő? Antoniának hozhat-e lelki békét az életébe férje szerelme, és annak bohém, ám az igazság kegyetlenségétől, fájdalmától gyakran megriadó, „én csak jót akartam”-hazugságokra hajlamos családja? Találhat-e második hazát magának Serra (Serra Yilmaz), a „Mamma”, és mindenki titkos álma, a tehetséges zenész, Emir (Koray Candemin)?

A válasz: határozott nem.
Megnyugvás nincs és nem is lesz. Az életösztön és a szeretet győzedelmeskedik a fáradtság, a kétségbeesés, a félelem, az ismeretlentől való rettegés és a halálvágy felett.
Özpetek emberi, igaz, reményt nyújtó filmjében a tudatlan tündérek megtanulják a leckét; egyebek mellett azt, hogy megeshet, legfőbb vetélytársunk az igaz lelki társunk (azaz Michele hajdani szeretőjének - líra iránt fogékony, Nazim Hikmet-rajongó – felesége, Antonia esetében a szintén Hikmet-kötetre vágyó Michele.)
Nagyon jól tesszük, ha beülünk az iskolapadba.