Tüskevár: Megfeneklett tutajosok

Kritika Balogh György filmjéről

Ha Balogh György (Pizzás, 2000) azt gondolta volna, hogy a negyvenhat éve forgatott Tüskevár (r: Fejér Tamás, 1967) adaptáció, fekete-fehér fakó világát színesíteni és modernizálni kell, akkor érthető lenne a tett. A rendező-író azonban nem ezt tette, hanem az ötvenes évek szellemében játszódó történetet szöveghűen átültette a kétezres évek pesti és balatoni közegbe. Furcsának hat, hogy a városi környezetben sehol egy mobil és a tinédzserek még papíron leveleznek egymással. Leginkább akkor válik hiteltelenné ez a kép, amikor a „szex és new york”-os modernnő típusával rendelkező Kengyelné (Détár Enikő) még mindig egyfajta feudális éllel „uramnak” nevezi egyetemi professzorrá avanzsálódott férjét (Rékasi Károly). Talán még a falusi környezetben ez elmenne, de a XXI. század világában már egy kissé idétlennek hallatszik. Az se túl életszerű, hogy lovas kocsival hajtanak az állomásról, miközben valószínűleg a legutolsó vadász is már jeep-pel járja az erdők és a nádas rengetegét. A film egyes szereplői és jelenetei olyanok, mintha egy időgéppel érkeztek volna a Kis-Balaton partjára gazdálkodni és már éppen kezdték volna megszokni az új környezetet.

A film első snittje pont ennek a gyönyörű tájnak a madártávlati képe. Éppen ezért nagyon látszik, hogy a jelenetek nagy részét tiszai holtágak és alföldi csatornák között vették fel. Tutajos (Nagy Marcell) bizonyítványosztása és egy rövid városi intermezzo után már vidéken is vagyunk. A fiú nagybátyjával (Eperjes Károly) utazik a kis parasztházukba, aki a bereki halász, Matula Gergely (Kovács Lajos) bácsi gondjaira bízza a fiút. Barátságuk egyfajta mester és tanítvány kettőse, mely később a fiú pajtásának, Bütyöknek (Péntek Bálint) megjelenésével hármassá válik.

A filmet javarészt aprópénzből forgatták (kb. 80 millió Ft), ez majdnem minden elemén meg is látszik. Nem tudni, hogy a színészi játék hullámzását is ennek köszönhetjük-e. A Tutajost játszó Nagy Marcell (Sorstalanság,2005; Pál utcai fiúk, 2003) tipikusan kényelmetlenül érzi magát szerepben és mire kezdene belejönni, megjelenik a Bütyköt megformáló Péntek Bálint (Porcelánbaba, 2004), akinek ripacs grimaszai sokszor inkább kínosak, mint viccesek. A Matula bácsit alakító Kovács Lajos egy pillanatig sem akart hasonlítani a klasszikus és utánozhatatlan Bánhidi Lászlóra, de sajnos karakterében (főleg az Argó után) rossz választás volt erre szerepre. Bumfordi, sokszor gyilkos kinézetével egyáltalán nem hasonlít egy a természettel összhangban élő és azt szerető, valamiféle bölcs őstudás birtokában lévő emberre. Márpedig Fekete István Matulája ilyen, s mivel ez a jellegzetesség elsikkad, a lényeg is elvész. A további szereplők közül még Pogány Judit Náncsi nénije és az Eperjes Károly által megformált István bácsi azok, akik két percnél több időt töltenek a vásznon. Utóbbi megint a szokásos „Szamócás” gesztusait hozva, inkább egy folyton pálinkázó buta paraszt benyomását kelti, mint egy komoly, köztiszteletben álló emberét. Sajnos azt kell mondani, hogy a Csikaszt megformáló kis pulikutya (http://www.csikasz.hu/kezd.htm) az, aki zseniális szőnyegkinézetével többször keresztültrappol a vásznon, és simán lejátssza a nádasban ténfergő csapatot.

A színészek mellett az épkézláb forgatókönyv még sokat menthetett volna a filmen, de ez is hangsúlytalan maradt. Sajnos a karaktereknek nincsen, vagy alig látszik a jellemfejlődése. A dramaturgiából hiányoznak a csúcspontok, sokszor epizodikussá is válik a film. Több, a regényben fontos jelenet is elsikkad pár perc alatt (a vihar és a betegség), ellenben rengeteg pecázást láthatunk, ami nem lenne baj, ha nem úgy nézne ki, mint a Teleszák következő adása. Balogh György többször töri meg lassú, egyenletes stílusát néhány üresjárattal: ilyen a török korba visszaugró nyilazás és az üldözéses jelenet, a dubstep alapú, víziókkal gyötört Tutajos küzdelme a tüdőgyulladás ellen, vagy éppen Bütyök rejtélyes és odavetett szerelmi kapcsolata.
Az operatőri munka azonban sokat dob a történeten, sőt egyike azoknak, amelyek nézhetővé teszik a filmet. Gulyás Ákos vélhetően sok időt töltött a nádasban, hogy ritka, gyönyörű fényben vibráló természeti képeket fotózzon le. Sajnos az előd, Homoki-Nagy István munkáját (a tv-sorozat természeti képeit az ő filmjeiből ollózták össze) ugyan nem éri utol, sőt néhol életlen a fókusz, mégis sokszor a szépen fotografált madarak és tájak kellemes hangulattal egészítik ki a filmet. Ezt a miliőt aláhúzza a remek, fülbemászó és kellemes tempót diktáló zene is, amiért Czutor Zoltán (Belmondo) és Jutasi Tamás (Goulasch Exotica) voltak felelősek. Viszont a végefőcím alatt felhangzó Copporn együttes dala szinte trágárnak tűnik az egész filmhez képest és a poénokat aláhúzó elektronikus orgona futamok is szörnyűek.

A Tüskevár születése hosszú vajúdás volt, a forgatástól számított nyolc évvel később került mozikba az eredmény. De legalább mozikba került, sok más társával ellentétben. Ennek ellenére inkább megfeneklett csónak lett Tutajos nyarának krónikája, amelyben sem bölcsesség, sem fantázia, sem báj nincsen. A jó próbálkozás ellenére inkább csak felesleges, avíttas és ötlettelen, egyszer nézhető illusztrációja lett a régi műnek. Mégis, ha ennek hatására bármelyik mai srác kezébe veszi és elolvassa a könyvet (és a folytatását is, a Téli Berek-et), akkor máris volt értelme ennek a mozinak.