Ütközéspont

Törvénybe fojtva

Bemutató: 2002. november 14.

Tökéletesre dizájnolt irodájában - feje fölött a kortárs festészet legnagyobbjai - erőt vesz rajta az önsajnálat. A Campusra emlékezik. Páni félelem keríti hatalmába. Bűnbanda karmai közé került, mikor belépett-benősült a Korrupció & De Szajré-hoz. (Lásd: A Cég; Manhattanre leszáll az éj; Esőcsináló; Az ördög ügyvédje etc.)

Roger Michell (Sztárom a párom) első amerikai (zsáner)filmjében Ben Afflecknek esélye nincs arra, hogy görényből legalább büdös borzzá avanzsáljon.

Gavin Banek – helyileg: Arnell, Delano & Strauss - még csak huszonkilenc éves, de már cinikus, felületes, hazug, és ha a terveit keresztezik, bármikor rávehető vele kibabráló embertársa módszeres kicsinálására. Értelemszerűen csalja bájos feleségét – meglehetősen fantáziátlanul a kolléganőjével (Toni Collette)  -, holott apósának, Mr. Delanónak köszönhetően tollasodott meg.

(Filmünkben, a jó erkölcs nevében, egy emberként állt bosszút Toni Collette-en a sminkes, a fodrász és a jelmeztervező.)

Nagypénteken Banek a bíróságra igyekszik legújabb modell Mercedesével – a yacht hétvégén átvehető -, és a zuhogó esőben belehajt a fekete, biztosítási cégnél gályázó, csoportterápiákon kókadozó, „gyógyult” alkoholista Doyle Gipsonba (Samuel L. Jackson). Gipson célállomása ugyanaz az objektum: sikeres hitelfelvétele után arról igyekszik meggyőzni a bíróságot, hogy házvásárlása után alkalmas két gyermeke nevelésére, családi helyzete rendezésére.

Gipsonnak Banek átadja a csekket, és elvesz az életéből húsz percet. Mert otthagyja az úton. Ahogyan azt az eredeti szignókkal ellátott aktát is, amelynek elvesztése az ő életéből is elvehetne néhány évet, ha fény derül a turpisságokra, és börtönbe jut.

Az Ütközéspont Banek és Gipson párharca: a közlekedési baleseten túl a paragrafusokat ismerú, abból élő, azokat alkalmazó és megszegő Banek harminchat óra alatt – többek között - hitelképtelenné teszi Gipsont; tudomást szerez egy okirathamisításról; kis híja, hogy nem lesz gyilkossági kísérlet áldozata.

Michell filmje látszólag bátor kísérletet tesz arra, hogy új elemekkel gazdagítsa a zsáner kliséivel terhelt munkáját. Ám Chap Taylor és - A játékost is jegyző - Michael Tolkin forgatókönyve egyszerre – néhol - hiperrealista társadalmi dráma, karrier-történet, kiváló kvázi-akciókkal.

Ben Affleckről azonban képtelenség elhinni, hogy valaha is kedve támad az igazság bajnokaként kesztyűt húzni apósával.  Akit – és ez több, mint ügyes megoldás - A Cég rendezője, Sydney Pollack alakít.

Pollack, minden bizonnyal tisztes honoráriummal a zsebében, joggal (sic!) büszkélkedhet kiváló filmjének hősére, a harcos hörcsögként küzdő Tom Cruise-ra.

Noha a Banek szeretőjét alakító Toni Collette egyéni szerepértelmezése szerint ő az, aki Banekből „még ki tudja … hozni a jóságot”, a valóság úgy fest, hogy Michelle a férfi felbujtója. Ő eszeli ki azt a tervet, amelynek következtében Banek csalások, emberi kegyetlenségek sokaságát követi majd el. A feleség pedig az igaz útra mutatva – apja szócsöveként - lényegében megzsarolja férjét. Bár ahová Banek lép, ott fű nem terem, a jellemfejlődés rögös útján elindulva szakít szeretőjével.

Ez volna Michell filmjének hipperrealizmusa.