Wilbur öngyilkos akar lenni

A birka és a világítótorony

Bemutató: 2004. június 10.

Hihetné az Olvasó: emberünk bizonyára kripli, ám ellenkezőleg. Wilbur (bár egzisztenciája kétes, lévén értelmiségi) harmincas éveit taposó, feltűnően jóképű, eszes férfiú, szexepilje a nevetésre ingerlő cinizmus. Némiképp ingatag lábakon álló „vállalkozást”, egyben apai örökséget (hatalmas könyvesboltot-antikváriumot) „vezet” bátyjával, Harbourral karöltve; néhanap óvóbácsiként tevékenykedik (a pulyák rajonganak a kegyetlenségért).

Bár kissé bizarr, korántsem meglepő, ha a csoportterápiák rémének azt javasolják a karjukat széttáró orvosok, a terápia neve: szerelem. Az agilis-„new ages” ápolónő, Moira (Julia Davis), nem is teketóriázna, ám a könyvesboltban rendre fölbukkan a kórházban takarítónőként dolgozó, kislányát egyedül nevelő Alice (Shirley Henderson).

Noha úgy tűnik, Alice esete Wilbur (Jamie Sieves), szerelmes lesz Harbourba (Adrian Rawlins; a skót László Zsolt), és boldogan hozzámegy. Wilbur hamarosan egy szerelmi háromszög – lelkiismeret-furdalással kevéssé bajlódó – tagja lesz. Mindeközben az öccse állapota után érdeklődő Harbourt egyik nap, váratlanul, azonnali kivizsgálásra marasztalják az orvosok.

A halál maga az élet Wilbur (Jamie Sieves)

A kvázi-Dogma Olasz nyelv kezdőknek után, skót koprodukcióban, újfent melodrámát író, forgató Lone Scherfig (Kaj születésnapja, Amikor anya hazajön) igen bátor alkotó. Legújabb opusza esetében (is) a szentimentalizmus, sőt, néhol a giccs mezsgyéjén egyensúlyoz. Ne áltassuk magunkat: a film végén  a giccsben dagonyázunk; rokonszenves szaktársam találó megállapításával élve: már csak egy kutya hiányzik a „tablóról”. Azonban Scherfig talán legnagyobb erénye – a remek szüzsé mellett - a zsigeri őszinteség és a humor. (Forgatókönyvíró-társa a mesteri Anders Thomas Jensen.)

Scherfignél a humor, és az irónia: elidegenítő effekt. Bizonyos szempontból (kizárólag a hatásmechanizmus tekintetében!) ugyanúgy – és ugyanazon okból – hozza „működésbe”, mint Woody Allen. Mondhatni: egy bizonyos pillanatban megijed önnön érzelmességétől. Természetszerű, hogy az ízig-vérig intellektuel – és intellektuális-szellemi petárdákat robbantgató – Allennél az érzelmesség egy pont után érzelgősségnek hat, ezt alkatilag elutasítja, ezért „kétségbeesetten” kijózanítja önmagát és nézőjét azzal, hogy késlekedés nélkül bedob egy poént. (Almodóvar pajzsa az extremitás.)

A dán filmkészítő az érzelmileg „telített” szituációkban él a humor eszközével, egy metronóm pontosságával. Így: amikor (a már munkanélküli) Alice kétségtelenül azzal a céllal lép be a könyvesboltba, hogy fölhívja magára Harbour figyelmét, rágó lóg a hajában. (Máskor: foltos a pulóvere, vagy/és lyukas az egyetlen harisnyája.) Harbour kórházi ágyánál azt mondja a férfinak, akiből lógnak ki az infúziók: úgy nézel ki, mint egy porszívó. Egy idő után Wilbur rendre meghiúsuló öngyilkossági kísérletei is mosolygásra késztetnek, ám egy pillanatra sem felejtődik el, itt egy ember véget akar vetni az életének; mert szenved a szeretetlenségtől, és anyja halála miatt kínzó bűntudat gyötri.

Scherfigen túl: a kitűnő munkákat fölvonultató Dán Filmnapokon nyilvánvalóvá vált, hogy az alkotók művészi attitűdje prózaian egyszerű. Nem áldozzák föl az emberséget (így az emberi történeteket) az elsősorban különböző fesztiváldíjakban mérhető sikerekért. Nem kúsznak-másznak a trend(ek) után. (Egyébként – vagy ennek ellenére – „sikeresek”.) Nem kötnek alkut, kivált nem méltatlant. Nem hazudnak. Úgy hiszem: magabiztosak; ám ami bizonyos: távol áll tőlük a közép-európaiak stigmája, az önbizalomhiánnyal párosuló tekintélytisztelet.

Az Olasz nyelv kezdőknek-et nézve kis idő múltán egy Shakespeare-tragédia kellős közepén találtuk magunkat: hol’ vagyunk még a film befejezésétől, s már eltemettünk négy halottat! Scherfig a szenvedést ad absurdumig viszi. Majd kiadja az ukázt: most akkor fölállunk!
A magány, a betegség, a halál nem hogy életszerű, hanem maga az élet. Ám (vagy: ugyanakkor) Scherfig és számos alkotótársa nem hajlandó itt megállni. Azt mondják: igen, van fájdalom, szenvedés, magány, betegség, halál, de: van szeretet, szenvedély, bizalom, együttérzés, szerelem. Lehetsz (avagy: lehettél volna!) boldog (is).  Ne zárjuk ki ennek lehetőségét.

A dán filmekben - kivétel nélkül - elsőrangú a színészi munka (ez korántsem evidencia!). Nagyon jó érzés újralátni az ismert arcokat; a Wilbur… esetében az elsőrangú skót aktorok (kivált egyik favoritom, Shirley Henderson) mellett a nagyszerű Mads Mikkelsent (Horst).

Camus úgy hitte, egész életünkben az öngyilkosság (gondolata) foglalkoztat minket. Scherfig filmjében van, aki kétségbeesve hívja a halált. Van, aki kitart mindaddig, amíg az életet élhetőnek tartja. Utóbbinak mondja a kislánya: összetartozunk, mint a birka és a világítótorony. Noha a birka bárka, egy ilyen mondat után ki hajszolná a halált?