Az MTA Kézirat- és Keleti Gyűjteménye (Az MTA Kézirat- és Keleti Gyűjteménye)

"A könyvtárak száma, állapota és használata a nemzet műveltségi állásának egyik biztos ismertetőjelét képezi" - írta a jeles történész, Fraknói Vilmos. Magyarországon a nagy alapítások, a nemzeti fellendülés ideje a reformkor volt. 1826-ban, két nappal azután, hogy az országgyűlés elfogadta Széchenyi Istvánnak a Magyar Tudós Társaság alapításáról szóló tervezetét, egy másik főúri család tagja, Teleki József megvetette a leendő intézmény könyvtári alapját. A Teleki-család vásárlásokkal gyarapodó könyvgyűjteménye Marosvásárhelyen, s állandó épület hiányában, pesti bérpalotákban várt jobb sorsára. Teleki Józsefnek 1844-re sikerült katalogizáltatni, s így kutathatóvá tenni kollekcióját. Valóságosan ekkor adta át a könyvtárat az Akadémiának és "a haza minden polgárának". Erre az alkalomra írta Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című ódáját. A több mint százezres, rendkívüli értékeket, kéziratokat, könyvritkaságokat, s külföldön vásárolt hungarikumokat tartalmazó gyűjtemény 1868-ban költözhetett végleges otthonába, az MTA Duna-parti palotájába. A könyvtár első szabályzatát Toldy Ferenc dolgozta ki, a könyvtári bizottság tagjai között volt Pauler Tivadar jogász, Jedlik Ányos fizikus, Petzval Ottó matematikus és a jegyzőkönyvet vezető Arany János. 2001 őszén a kulturális és az oktatási tárca meghírdette Az Olvasás Évét. A médiában sokan meséltek már a könyv, az olvasás szeretetéről, fontosságáról. Ritkán adódik azonban olyan alkalom, amikor a tévénézők betekinthetnek egy olyan nagy nemzeti gyűjtemény falai mögé, mint amilyen az idén 175 éves MTA Könyvtára.